A mai nap választóvonal kicsi életemben --- Selyem -Szuzi kislány nem lesz nagylány, nem lesz vemhes, nem ellik kiskutyákat---. Ivartalanítanak, és új, gondtalanabb életem elkezdődik.Megígérte Zsuzsi, hogy holnap visszamehetek Pótmamámhoz és Vackor pajtimhoz addig is, míg nem talál nekem egy Igazit, Örököset. Régen számoltam be boldogságos napjainkról, már itt az ideje, hogy meséljek kicsit.
A leglényegesebb, hogy végre itt a tavasz, és kedvenc sportomnak örülhetek, mert nagyon sok időt töltünk a szabadban. Vackorral együtt nagyon szeretünk kirándulni, újabbnál újabb helyeken bóklászhatunk órákat. Mondjuk a napi kétszeri "alvázmosást " én el tudnám nélkülözni, de nem mehetünk be mégsem sáros praclikkal a lakásba, ugye, szerintetek sem. Így aztán lógó orral, de ott ülök a fürdőszoba ajtóban, míg Vackor nagy boldogan beugrik a fürdőkádba, folyik rá a zuhanyból a víz, emelgeti sorban a lábait, ahogy kell,már nagyon profi ebben, aztán hopp, a mosógép tetejére segítséggel, törölgetés, puszilkodás, és már rohan is Bambijához egy kis dögönyözésre, fülcibálásra. Jaj de mennék én is, de hát a java még hátravan.
Amennyire csak lehet, lapulok a kőhöz, de hát az én öt kilóm nem akadály, már ereszkedem is a meleg vizes, piros tálba, mert a kádba én ugyan be nem megyek, gumilabda leszek, ha bele kell állnom . /persze a nagy fürdetésnél ezt sem úszom meg / Nekem még nem megy úgy az emelgetés, mint Vackornak, de hagyom magam, hamarabb szabadulok. A törölgetés, puszilgatás, szem-törlés már nem olyan nagy dolog, az már nekem is elmegy, aztán gyorsan még meghentergőzöm a szőnyegen is, nehogy a hajszárító is előkerüljön, mert azt is utálom kicsit. A napnak ezek a tortúrák a nehezen viselhető percei, persze, ha sokat gyakorol az ember kutyája, meg lehet szokni. Mint ahogy megszoktam már ,hogy a járdán nem rohangálhatok keresztben, hosszában, hanem Vackor és a mami között, szépen, láb mellett masírozok. Nagyon sokan megdicsérnek ám az utcán, és én boldogan csóválok, és várom a simit, kicsit ágaskodok is hozzá. Ha szabadon rohangálok, és egy kicsit--nagyon---elkószálok, ha nem is az első hívásra, de visszaszaladok. Várom a jutifalatot, de most már az is boldoggá tesz, ha a fejemet kócolja a "vezérem". Mit tudok még? Nem kiabálok be a kerítésen belül acsarkodóknak, előre engedem a gazdit az ajtókban, szótlanul megvárom, ha bemegy valahova, és mi kint maradunk, türelmesen várom a vacsiosztást,szóval " jól nevelt "kiskutya leszek hamarosan.
Vannak ám még azért hibáim, csak azzal nem szívesen dicsekszem. De annyi jó után kicsi rosszról is beszélhetünk, nem? Szóval, meséltem már Cicó cicáról, aki kétszer nagyobb, idős, de én sajnos még mindig nem tanultam meg, hogy nem megyek hozzá, mikor eszik, nem nézem meg, mi van az alomtálban, nem eszem meg a maradékot, amit hagyott. Így aztán néha lekever egyet, hű nagyon hegyes körmei vannak, mert nem engedi levágni. Aztán a kíváncsiságomért, ha lebukom, kapom a leszidást. Lapulás, hanyatt fekvés, bánatos nézés ---ezek a fegyvereim. Sajnos néha a kiránduláson is vétkezem, ez sajnos nem csak nálam fordul elő, kicsit jellemző a fajtánkra, ezt hallom a többi gazditól is. Vannak tilos dolgok, amit --- nem eszünk meg, nem hempergünk bele,--- amiket sajnos rendetlen emberek hagynak szerteszét, eldobálják a romlott ételt is, meg olyan csontokat, amiket mi nem ehetünk meg. Hát nagyon résen kell lenni a gazdinak, ha nem akarja, hogy kísértésbe essek. Egyszer-kétszer nem volt elég fürge, mert én nagyon gyors vagyok, és későn ér oda a tetthelyre. Bizony előfordult, hogy egy pocsolyában mosogatta foltos , bűzös bundámat, hogy be merjen vinni a hazaúton az emberek közé. No akkor nem is úsztam meg a sampont, zuhanyt, hajszárítót. Lapítottam is egész délután!
Kicsit mesélek a kirándulásokról is. Nagy élményem volt, amikor először végigsétáltunk a Rákos patak mellett. Képzeljétek, néhány perc után észrevettem a vadkacsákat, leszaladtam a meredek partoldalon, a gazdi se élő, se holt nem volt, már látta lelki szemei előtt, hogy a jéghideg vízben landolok, de nem.........,,, megálltam én, mert a kacsák huss, már el is szálltak! Ezt még néhányszor eljátszottam, mert hosszú volt a séta. Vackor le sem mer jönni, meg nem is érdeklik a madarak. Én a varjakat is megröptetem, mert mindig észrevesznek. Sajnos gazdi legnagyobb bánatára lovak is sétálnak kisgyerekekkel a hátukon ott, és hagynak citromokat az úton, és Vackor megmutatta, milyen jó belehemperegni. Nem örülhettünk ennek a játéknak, mert haragos tiltakozást váltottunk ki vele, ezért aztán húztuk a csíkot, ahogy bírtuk. Egy másik napon a patak másik oldalát látogattuk meg, az is izgalmas volt számomra nagyon. Az út másik oldalán erdő, és elég sűrűn befelé vezető csapások. És ezeket nekem mind fel kellett volna derítenem, de nem mehettem be nagyon, órákat el tudtam volna tölteni nyomkereséssel. Őzek járnak arra, gazdiék már látták is őket régebben. Alig tudtak onnan elcsalogatni. Hát milyen fajta is vagyok én? Szívesen lennék egy vadász kutyája is,nagyon tudnám értékelni, de szerintem ő nem annyira.
Most vasárnap egy " naaaaagy " kiránduláson vehettem részt, köszönöm Bona, Odi, Safi, Szeti gazdijainak a meghívást, ez volt talán rövidke életem legszebb 2 órája.Hatalmas, tágas rét, gyönyörű idő, még a társaságban Elvisz a fürgeláb, kicsit bice-bóca aranyos Vacak, és az én Vackorom, és mehettünk amerre az orrunk vitt és a szemünk ellátott, nyargalásztunk, szaglásztunk, árkon, bokron keresztül, kasul. Mindig volt kit üldöznöm, főleg Odi barátnőmet és Elviszt, meg aki még futkározni akart. Találtunk tiltott csontokat, mindenki le lett állítva,--- tovább-tovább, fúj, nem szabad--- én is mentem, mint a jó gyerek, aztán egyszer csak huss, már rohantam is vissza az értékes lelethez. Gazdi futva jött értem, póráz, séta, tovább, én szöknék ismét, de aztán elterelődött a figyelmem, meg kellett fognom a kergetőzőket. Visszafelé egereket kerestem, ástam, de elbújtak sajnos. Felettünk körözött egy réti héja, Safit és engem féltettek is, nehogy lecsapjon ránk. De mi tudtuk, hogy ez csak vicc, ugye? Gyönyörű nap volt. Délután aztán, mire kipihentem magam, jött értem Zsuzsi, hogy oltás, műtét vár rám, visz a doktornénihez, és majd visszajöhetek.
Most akkor be is fejezem a mesémet, majd folytatom, ha megérkeztem. Minden sorstársamnak gyors gyógyulást, és várjuk a Gazdit, aki szeret és mi viszontszeretjük!!!!
