2012. március 5.

A mai nap választóvonal kicsi életemben --- Selyem -Szuzi kislány nem lesz nagylány, nem lesz vemhes, nem ellik kiskutyákat---. Ivartalanítanak, és új, gondtalanabb életem elkezdődik.Megígérte Zsuzsi, hogy holnap visszamehetek Pótmamámhoz és Vackor pajtimhoz addig is, míg nem talál nekem egy Igazit, Örököset. Régen számoltam be boldogságos napjainkról, már itt az ideje, hogy meséljek kicsit.

A leglényegesebb, hogy végre itt a tavasz, és kedvenc sportomnak örülhetek, mert nagyon sok időt töltünk a szabadban. Vackorral együtt nagyon szeretünk kirándulni, újabbnál újabb helyeken bóklászhatunk órákat. Mondjuk a napi kétszeri "alvázmosást " én el tudnám nélkülözni, de nem mehetünk be mégsem sáros praclikkal a lakásba, ugye, szerintetek sem. Így aztán lógó orral, de ott ülök a fürdőszoba ajtóban, míg Vackor nagy boldogan beugrik a fürdőkádba, folyik rá a zuhanyból a víz, emelgeti sorban a lábait, ahogy kell,már nagyon profi ebben, aztán hopp, a mosógép tetejére segítséggel, törölgetés, puszilkodás, és már rohan is Bambijához egy kis dögönyözésre, fülcibálásra. Jaj de mennék én is, de hát a java még hátravan.

Amennyire csak lehet, lapulok a kőhöz, de hát az én öt kilóm nem akadály, már ereszkedem is a meleg vizes, piros tálba, mert a kádba én ugyan be nem megyek, gumilabda leszek, ha bele kell állnom . /persze a nagy fürdetésnél ezt sem úszom meg / Nekem még nem megy úgy az emelgetés, mint Vackornak, de hagyom magam, hamarabb szabadulok. A törölgetés, puszilgatás, szem-törlés már nem olyan nagy dolog, az már nekem is elmegy, aztán gyorsan még meghentergőzöm a szőnyegen is, nehogy a hajszárító is előkerüljön, mert azt is utálom kicsit. A napnak ezek a tortúrák a nehezen viselhető percei, persze, ha sokat gyakorol az ember kutyája, meg lehet szokni. Mint ahogy megszoktam már ,hogy a járdán nem rohangálhatok keresztben, hosszában, hanem Vackor és a mami között, szépen, láb mellett masírozok. Nagyon sokan megdicsérnek ám az utcán, és én boldogan csóválok, és várom a simit, kicsit ágaskodok is hozzá. Ha szabadon rohangálok, és egy kicsit--nagyon---elkószálok, ha nem is az első hívásra, de visszaszaladok. Várom a jutifalatot, de most már az is boldoggá tesz, ha a fejemet kócolja a "vezérem". Mit tudok még? Nem kiabálok be a kerítésen belül acsarkodóknak, előre engedem a gazdit az ajtókban, szótlanul megvárom, ha bemegy valahova, és mi kint maradunk, türelmesen várom a vacsiosztást,szóval " jól nevelt "kiskutya leszek hamarosan.

Vannak ám még azért hibáim, csak azzal nem szívesen dicsekszem. De annyi jó után kicsi rosszról is beszélhetünk, nem? Szóval, meséltem már Cicó cicáról, aki kétszer nagyobb, idős, de én sajnos még mindig nem tanultam meg, hogy nem megyek hozzá, mikor eszik, nem nézem meg, mi van az alomtálban, nem eszem meg a maradékot, amit hagyott. Így aztán néha lekever egyet, hű nagyon hegyes körmei vannak, mert nem engedi levágni. Aztán a kíváncsiságomért, ha lebukom, kapom a leszidást. Lapulás, hanyatt fekvés, bánatos nézés ---ezek a fegyvereim. Sajnos néha a kiránduláson is vétkezem, ez sajnos nem csak nálam fordul elő, kicsit jellemző a fajtánkra, ezt hallom a többi gazditól is. Vannak tilos dolgok, amit --- nem eszünk meg, nem hempergünk bele,--- amiket sajnos rendetlen emberek hagynak szerteszét, eldobálják a romlott ételt is, meg olyan csontokat, amiket mi nem ehetünk meg. Hát nagyon résen kell lenni a gazdinak, ha nem akarja, hogy kísértésbe essek. Egyszer-kétszer nem volt elég fürge, mert én nagyon gyors vagyok, és későn ér oda a tetthelyre. Bizony előfordult, hogy egy pocsolyában mosogatta foltos , bűzös bundámat, hogy be merjen vinni a hazaúton az emberek közé. No akkor nem is úsztam meg a sampont, zuhanyt, hajszárítót. Lapítottam is egész délután!

Kicsit mesélek a kirándulásokról is. Nagy élményem volt, amikor először végigsétáltunk a Rákos patak mellett. Képzeljétek, néhány perc után észrevettem a vadkacsákat, leszaladtam a meredek partoldalon, a gazdi se élő, se holt nem volt, már látta lelki szemei előtt, hogy a jéghideg vízben landolok, de nem.........,,, megálltam én, mert a kacsák huss, már el is szálltak! Ezt még néhányszor eljátszottam, mert hosszú volt a séta. Vackor le sem mer jönni, meg nem is érdeklik a madarak. Én a varjakat is megröptetem, mert mindig észrevesznek. Sajnos gazdi legnagyobb bánatára lovak is sétálnak kisgyerekekkel a hátukon ott, és hagynak citromokat az úton, és Vackor megmutatta, milyen jó belehemperegni. Nem örülhettünk ennek a játéknak, mert haragos tiltakozást váltottunk ki vele, ezért aztán húztuk a csíkot, ahogy bírtuk. Egy másik napon a patak másik oldalát látogattuk meg, az is izgalmas volt számomra nagyon. Az út másik oldalán erdő, és elég sűrűn befelé vezető csapások. És ezeket nekem mind fel kellett volna derítenem, de nem mehettem be nagyon, órákat el tudtam volna tölteni nyomkereséssel. Őzek járnak arra, gazdiék már látták is őket régebben. Alig tudtak onnan elcsalogatni. Hát milyen fajta is vagyok én? Szívesen lennék egy vadász kutyája is,nagyon tudnám értékelni, de szerintem ő nem annyira.
Most vasárnap egy " naaaaagy " kiránduláson vehettem részt, köszönöm Bona, Odi, Safi, Szeti gazdijainak a meghívást, ez volt talán rövidke életem legszebb 2 órája.Hatalmas, tágas rét, gyönyörű idő, még a társaságban Elvisz a fürgeláb, kicsit bice-bóca aranyos Vacak, és az én Vackorom, és mehettünk amerre az orrunk vitt és a szemünk ellátott, nyargalásztunk, szaglásztunk, árkon, bokron keresztül, kasul. Mindig volt kit üldöznöm, főleg Odi barátnőmet és Elviszt, meg aki még futkározni akart. Találtunk tiltott csontokat, mindenki le lett állítva,--- tovább-tovább, fúj, nem szabad--- én is mentem, mint a jó gyerek, aztán egyszer csak huss, már rohantam is vissza az értékes lelethez. Gazdi futva jött értem, póráz, séta, tovább, én szöknék ismét, de aztán elterelődött a figyelmem, meg kellett fognom a kergetőzőket. Visszafelé egereket kerestem, ástam, de elbújtak sajnos. Felettünk körözött egy réti héja, Safit és engem féltettek is, nehogy lecsapjon ránk. De mi tudtuk, hogy ez csak vicc, ugye? Gyönyörű nap volt. Délután aztán, mire kipihentem magam, jött értem Zsuzsi, hogy oltás, műtét vár rám, visz a doktornénihez, és majd visszajöhetek.

Most akkor be is fejezem a mesémet, majd folytatom, ha megérkeztem. Minden sorstársamnak gyors gyógyulást, és várjuk a Gazdit, aki szeret és mi viszontszeretjük!!!!

2012.február 22.

A mai napot két remek videóval nyitjuk :)
Vackor és Selyem elképesztő módon tudnak bírkózni az ágyon, nagyon jót nevettem rajtuk!

Prof. Vackor úr pedig számol - nem túlzok, ha azt mondom, hogy teljesen el voltam ájulva a produkciótól!

2012.február 21.

Eltelt egy hét, és mi csak nem írtunk semmit Selyem Szuzival a naplóba, mert annyi, de annyi dolgunk volt, hogy nem értünk rá. De ma valami nagyon érdekes dolog történt!!!!!! Megjött a királylányhoz az ő Zsuzsija, és látogatót is hozott, és finom csemegét az Ő kis Árvácskájának!

Szuzi nagyon sokat fejlődött fizikailag és lelkileg is, mióta nálunk tölti ideiglenesen idejét, várva a szerető ÖRÖKÖS gazdiját. Kinyílt, élénk lett, szófogadó, kedves, barátságos, minden kutyust elfogad, jól érzi magát nagy falkában is. Hatalmas energiával bír, még nem sikerült teljesen kifárasztani. már szépen közlekedik pórázon is, nem húz, megáll, elindul parancsra, be lehet hívni, ha rohangál, bár vannak kivételek, mondjuk ilyen a varjúröptetés, akkor se lát-se hall, amig a madár el nem szál...l, vagy ha egy barátot kellene elkísérni.

Vackorral nagyon jó pajtások lettek, rengeteget játszanak, birkóznak, és szedik el egymástól a kedvenc játékokat. Már hosszú időre magára lehet hagyni a lakásban, csendben várja haza a pótmamát. De akkor aztán , ha hazaérek, féktelen az öröm, nagy a boldogság! Ez egy csoda, hogy ezek a kis állatok ilyen rajongással tudnak szeretni!!!!

Nagyon megjött az étvágya, a sok séta, a sok ugrándozás, szaladgálás, napi 2-3 óra friss levegő megtette hatását, és ez meg is látszik már kicsit. Méretkeztünk is, 5,2 kg a pindurka. Szőre, ami kevés volt, fénytelen, erősen hullott, már fényesedik, pocija, ami meztelen volt, már szép selymes pihés .

Zsuzsi nagyon megdicsérte, ő pedig azt sem tudta, kihez bújjon, kinek hízelegjen, nagyon szeret ölben lenni, puszit adni..... Gyorsan meg kellett mutatni, hogy tud játszani Vackorral, hogy szaladgál a játéka után, és hozza vissza.

Aki örökbe fogadja majd ezt a kis örökmozgó csupa szeretet és rajongás csöppséget, egy kis csodát kap örökbe, aki nagyon hálás lesz mindenért.......!

Vackor az én legkedvesebb pajtásom

2012.február 13.

Ma már hétfő délután van, és olyan álmosító idő, hogy a nagy délelőtti kirándulásból hazatérve, ez a kis Selyem-Szuzi kislány csak alszik, alszik az ágy több pontját kipróbálta, hosszában és keresztben, kinyúlva, mint a béka, gömbölyűn, mint a csigagáz. Sajnálom felébreszteni,inkább elmesélem én, a pótmama, irnok, a tegnapi és mai kalandjait.

Napsütéses reggelre ébredtünk, igaz, nagyon didergősre sikeredett a vasárnap. Ilyenkor hét végén összeáll a nagy "csapat", és a nagy túra..... A dombon gyülekeztünk, kicsik és nagyok, virgoncak és álmosak. A kis és nagy dolgaikat gyorsan letudták,és máris indultunk a nagy rétre a Rákos patak mellé, át a város központján.

Ő, a legkisebb, legfiatalabb kis manó vezette a gyülekezetet.Meg is csodáltak bennünket sokan, hét kutya már egy kis falka, és olyan fegyelmezetten közlekedtek, hogy csuda. Útközben csatlakozott a mindig virgonc Elvisz, akinek megcsodálhattuk új ruciját.

Aki már tudta, hova is megyünk, húzta a pórázt, szabadulni akart, ,aztán a havas réten mindenki boldogan nyargalászott, keresve az új, érdekes illatokat, üzeneteket. Ebből a kis Szuzi is kivette részét, a varjaknak nem volt pihenő, mert mindenkit megkeresett. Safikával megint volt egy kis vitájuk, ki tudja miért? Aztán úgy döntött, hogy Odi lesz a játszótárs, a fürgelábú labrador leányzó, mert vele jó nagyokat lehetett nyargalászni. Mi már lábtól felfelé kezdtünk megfagyni, de csapat nagyon jól érezte magát. Hol egyikünk, hol másikunk lepte meg őket egy kis nasival, ettől aztán újult erővel indultak rohamra a hó ellen. Persze jött a sántikálás, hol egyik, hol másik állt le segítséget kérni, a jeges csomók eltávolításához.

Egyszer minden jónak vége szakad, hát elindult a fáradt sereg hazafelé. Nem is tudom, hogy miért látjuk fehérnek a havat? Szegény kis Szuzikám ameddig havas lett, addig sötétszürke volt, miután leolvadt. Kicsit unja már a napi kétszeri alvázmosást, de hát szobakutyák vagyunk, vagy mi? Száradás után persze jött az éhenhalás előtti színjáték eljátszása. Borzasztó, hogy üres a tál, sőt a Cicójé is, futkosott a kicsim ide is, oda is, aztán megtöltötte a pociját, és aztán estig , mint akit kiütöttek,meg sem mozdult.

Az esti levegőzésre azért összekapták magukat Vackorral, aki szintén kifacsart mosogatórongyhoz hasonlított úgy elfáradt ő is, de gyors eredmények után nem kérették magukat,fordultak és ellenkezés nélkül szedték a praclikat hazafelé. Már nem kell kézben hordanom a lépcsőn, szalad Vackor után, le is, föl is.

Hétfőre aztán teljesen kipihenve, vidáman ébredtek, ment a megeszlek, megeszlek játék, huzakodás, civakodás, a játékos kosárból gyorsan kipakoltak, aztán indulás az ebédért. Kihagyhatatlan, hogy útközben a dombot kétszer körbe kell szaglászni, mert a haverok kora reggel ott hagyták az üziket, a gazdik elmentek dolgozni.

Én a hideggel dacolva megint beütemeztem másfél órás kirándulást, ahol megint csak én fáztam, ők élvezték.Én nem tudom mi lesz, ha elolvad a hó? Remélem, akkor is ilyen boldogan rohangálnak!

Már többször észrevettem és ma is előfordult, ha meglát bizonyos embereket, nagyon megnézi őket, elindul feléjük. Ma egy fiatal pár után akart szaladni, a kutyafuttató kerítése állta csak útját. Később, amikor a nagy réten szaladgáltak a piac mögött, a járdán ment valaki kerékpárral, elég messze tőlünk. Utána szaladt és sokáig követte, hiába szólongattam, csak akkor fordult vissza, mikor az megállt és visszaküldte. Talán még mindig a gazdikat keresi???? Nagyon megsajnáltam kicsikémet.

Hát ma is sikerült a friss levegőn jól elfáradni, megéhezni, kéményseprő felszerelést ölteni, jöhetett a samponos mosakodás, hajszárítózás / csendes tiltakozás / de azért tűrte hősiesen! Utána már nem is érdekelte, hogy elmentem, már nem jött utánam az ajtóba, kibérelték a Cicó ágyát a kisszobában, és kis szünetekkel még mindig megy a szunyókálás, pedig már be is sötétedett. No mire befejezem a két nap krónikáját a ki Mimike a szokásos acsarkodással indul lefelé, erre már bezzeg felébredt a csipet csapat, és itt állnak mellettem.... Mi is indulunk hamarosan, megyünk néhány kört, talán még ismerőssel is találkozunk, aztán vacsi, kis simi, játék és várjuk a következő napot, ami közelebb hozza ezt a kis királylányt ahhoz, hogy egy szerető gazdi ölébe simulva megtalálja a boldogságot!!!!!! Ugye Árvácskák????? De jó is lenne, ha mind elmondhatnátok ugyanezt!!!!!!!! ♥

2012. február 11.

A királylány Selyem- Szuzi felébredt a szunyókálásból, mert Mimike elviharzott az ajtónk előtt az esti " fagyasztásra", az ő szokásos póráz-acsarkodós magas "C" -n előadott ébresztőjével, ezért gyorsan gépbe diktálja nekem az elmúlt órák eseményeit.

--- A tegnapi napom csendes volt és nyugalmas, mert azon kívül, hogy a "pótgazdiból" mirelitet készítettünk a Madárdombon, mi Vackorral csak aludtunk, vártunk, búsultunk, örömködtünk estig. Ez a hatalmas terület, melynek sem elejét, sem végét nem láttam , nagyon jó hely a kutyáknak, mert hatalmasakat lehet úgy rohangálni, hogy nem kell félnünk az autóktól. Én nem is akartam addig hazamenni, amig minden zegét-zugát, bokor alját fel nem térképeztem. Vackorral jó nagyokat lehet fogócskázni, és így aztán mi nem is fáztunk. Hogy Julika nem fogócskázott velünk,az az ő baja, azért fázott már a végén annyira. Kénytelen-kelletlen aztán szedhettük a lábunkat hazafelé, mert neki még sok dolga akadt.



Vackor




Én Selyem-Szuzi



Azután már alig láttuk, csak ment ...../szomorúan néztem utána,ültem az ajtó mögött, lehet hogy aludtam is/ és jött..../volt simi, ugri-bugri, jutalom, mert csendben voltunk/, épp hogy lecsendesedtünk, újra ment, cipekedett hazafelé, no nekünk nem hozott semmit, de nekünk ő is elég volt, aztán megint el, már nem sok kedve volt velünk lemenni, de azért mentünk, és gyorsan végeztünk is, mert nagggggyon hi-hi-hideg volt, és sötét. De azért megismertem az előző napi csinos udvarlómat Sütit a sötétben is, és pusziszkodtunk kicsit.

Este már nagyon várom, hogy lefeküdjön ő is, akkor rögtön ugrom mellé, símulok a karjára, sikerül is megelőznöm Vackort, aki nagy sóhajokkal keres magának helyet kicsit lejjebb. Úgy elaludtunk, hogy majdnem lekéstük a reggeli randit a haverokkal.



Vackor



No ma aztán igazán nem panaszkodhatok, mozgalmas napunk volt!
Siettünk a dombra, mert már késésben voltunk, a csapat már túl volt az első körön. Sanya volt az első, aki rohant köszönni, aztán Gubi, a gazdi egyik szíve csücske, aki rögtön ugrik is az ölébe egy puszira, Odi is szaladt elém, Bona az öreg hölgy a gazdihoz simult / másik csücsök/ Szeti is ott volt már, ő néha lassitott felvételt játszik angyali nyugalmával kilóg a sorból, igaz nem fiatal már. Safival jókat lehet rohangálni és vitatkozni, már-már a gazdiknak és Vackornak kell közénk állni, annyira belemerülünk a hangoskodásba. Igaz, hogy egy yorki fiútól és egy pincsi lánytól mit is lehet várni. Már a gazdik fagyott állapotára tekintettel indultunk haza, közben még üdvözöltük Perdit, aki szintén elaludt .?

Lábmosás után mennünk kellett volna pihenni, de ki tud olyankor, mikor a konyhából nagy sürgés-forgás hallatszott be a szobába. Ki kellett mennünk nézegelődni, de azért le-le csukódott a szemünk, mert nem kaptunk semmit.Fánk készült, mint utóbb a finom illatokból kiderült. Közben előkerült a porszívó, nekem ellenség, félek tőle, hangos nagyon. És jött a meglepi!!!!!!!!!!!

Megjött az én Zsuzsim látogatóba, igaz csak pár perc ideje volt, de mi Vackorral nagyon örültünk, mert kaptunk ajándékot. Hát persze Julika is örült,mert ő is kapott. Mi csomagoltunk frissensült fánkot, és az Árvácska barátaimnak küldtünk paplant, hogy ezzel is segítsünk a fázós barátainknak, akik ott várják a gazdikat Gyömrőn.

Délután még kicsit visszamentünk a dombra, megleptük a lányokat egy kis fánkkal, jó nagyokat szaladgáltunk, sántikáltunk a hógolyókkal a talpunk alatt, új kedves kutyussal ismerkedtünk, és most már nagyon álmos vagyok ám, elbúcsúzom, még az esti sétáig alszom egy nagyot. Vackor is régóta szunyál a gazdija lábánál a szék alatt, enyém a francia ágy, talán elférek rajta!!!

Sziasztok pajtik és gazdik, álmodjunk a tavaszról,füves, virágos rétekről, patakpartról, erdei sétákról!!!!!!!

ilyen szép ruhát kötött nekem Julika

2012. február 9.

KEDVES NAPLÓ OLVASÓIM! Röviden írunk a mai napomról,mert megint későre jár, és már aludnom kéne.

Én olyan türelmes vagyok reggel, / kibírom, visszatartom folyó ügyeimet / hogy csak na! Még Vackornál is előbb szalad fel a pumpa,ha sokáig készülődünk, pedig ő már hozzám képest nagy fiú! No de hát a fiúk.... ugye csak fiúk...De aztán, amikor leérünk! versenyt futunk a szokott helyünkre. Mert már nekem is van. Csak egy a baj! Ketten kétfelé! Ezért aztán okos enged, Vacakra később kerül fel a póráz, meg úgy hallom, ő már nagyon szófogadó ám! :P

Aztán mire elolvassuk a friss újságokat az útszéli hókupacokon, már oda is érünk ----a rohangálhatsz, mehetsz, futás,---- tetthelyre, ahol kiereszthetjük a gőzt. Jó messze elszaladok, de közben fülelek ám, és azonnal tűz vissza a jobb zsebh...ez, tánc-tánci, ---- okos vagy, jaj de ügyi---- és kapom a fini csemegét, ami olyan pirinyóra szét van darabolva, hogy rágnom sem kell. Persze azért olyan apróka, mert én sokszor visszaszaladok, néha már hívás nélkül is. Ezzel a hancúrral eltelik egy óra, és már irány is haza. :D

Kértem, és kaptam egy kis reggelit, olyan finomat, mint amilyen a vacsi volt, kicsit keveselltem,de hát egy főnök azért főnök, hogy többet tudjon nálam. Egy kicsit szunnyadtunk a bátyussal, egyszer csak látom, hogy Julika öltözik mi meg nem. Megint a szokásos ---fekszel---- kulcszörgés. Próbálkoztam a kaparászással, de hiába, akkor sem mehettem, hát belenyugodtam. Egyszer csak nyílt az ajtó, és jött egy fiú. Hű de jó, nem leszünk egyedül. Dávid volt, a kisgazdi nagyranőtt unokája, a Cicó gazdija, de engem rögtön imádott. le sem szálltam róla egész nap, csak amikor Vackor az orrával odébb lökött, hogy őt is szeresse, mert őt már régebben........ és Cicó meg kicsit pofon csapott, mert hogy az övé a gazdi. No ezen elosztozkodtunk volna egész estig , de ő a számítógép miatt jött, felrakta a képeinket, meg a videókat amiket Julika készített, hallom Zsuzsi már a naplómba tett is belőle. Biztosan örültök neki, mert hallom,hogy nézegetitek. Ugye Zsuzsi milyen szép kis királylány vagyok??? Remélem, hamarosan eljön értem VALAKI ha nem is a királyfi hófehér lovon,hanem egy szerető gazdi, aki pont engem akar.....!!! Ugye nem kell sokáig várnom! Siess, mert még meggondolom magam, és nem megyek innen sehova!! :P :D

Azért azt még kiharcoltam, hogy néha az ölébe ülhettem a gép előtt, el tudjátok képzelni az irigy pofikáját a kutyaütő Vacaknak. Volt is kapsz, mikor leszálltam. Rögtön lebirkózott. De sajnos eljött az este, elkisértük a fiút a buszhoz, elvégeztük dolgainkat, nagyon hideg lesz éjszaka, siettünk is haza. Nagy, nagy adag vacsit kaptam, Rizs, répa, konzerv volt benne, rágni sem kellett, csak nyelni, hát persze, hogy gyorsan eltüntettem, még egy kanálka repeta és kész.

Én is kész vagyok, hát jó éjszakát kedves olvasóim és nektek is ÁRVÁCSKÁK !!!!!!! ♥ :D

2012. február 8.

Még csak 8 óra van. nem hagyom, hogy Julika befejezze a vacsit, megböködtem a lábát kicsit, és szépen, igézőn ránéztem, hogy gyorsan írjunk egy keveset a mai napról, míg el nem alszom ez után a bőséges, finom vacsi után. / ezt csak ő mondja, én kétszer ennyit is bekaptam volna/

Csendes napunk volt, semmi különös esemény nem történt, nagyon hideg reggelre ébredtünk, de én nem fáztam, bevált a kötött pulcsi, jó meleg és könnyen tudom a hóhegyeket megmászni, mert el kell olvasnom az SMS-eket, és írok is a többieknek, olvassanak ők is. Ma nem a szokott útvonalon mentünk havat taposni, nagy forgalom kellős közepében találtam magam. Az emberek rám mosolyogtak, nem tudom,hogy én, vagy a rucim miatt,mert olyanokat mondtak, hogy "jaj, de aranyos!" "hű, de csinos ! " nem győztem farokcsóv...álni....

Hazaérve jött a " fekete leves". A lábmosás után : " Vackor fekszel! Szuzi fekszel "-szobába lettünk "száműzve", Julika újra öltözött. Én mentem volna vele, de nem lehetett. Már tudtam tegnapól, hogy itt hagy bennünket. Bezárta az ajtót, én ki akartam nyitni, kaparásztam,hát vissza is jött, de nem volt benne köszönet. Láttam, hogy szigorúan néz, ezért spuli a szobába, hanyatt vágtam magam, mintha ott sem lettem volna az ajtónál. Ezt még kétszer eljátszottam, hátha mehetek, nem volt sikerem. Negyedszerre már nem próbálkoztam, mentem a fotelba. Jó nagyot alhattam, mire visszaért az ebéddel, és mert csendben vártuk,nagyon megdicsért, és kaptunk abból a jutiból, amiből mindig olyan kicsit kapok, pedig imádom. Már azt is tudom hol tartja, csak nem tudok akkorát ugrani, hogy elérjem, pedig próbálkozom.

Ennél érdekesebb dolog nem is történt velem ma, délután volt bunyó , alvás, labdázás,alvás, hízelgés , simogatás, egy kis összetűzés Cicóval, ha bementem a szobájába, hátha hagyott valami kis csemegét, de sajna mindig üres a tálja. De tudom, hogy ennek nem ő, hanem Julika az oka, nem szeretné, ha macskaját is nassolnék. Az esti rövid sétánk alatt kicsit kieresztettem végre a hangom, Elvisszel megugattunk egy egyedük rohangáló hatalmas labradort, nem is mert a közelünkbe jönni, nagyon ijesztőek voltunk, még Vackor is megnémult,hogy mi ketten mit tudunk.

Hát ami a séta után jött, az maga a csoda. Olyan finom vacsit kaptunk, mint az elején említettem, hogy egy, mondjuk két pillanat alatt el is tüntettem, de hiába siettem, Vackor is bekapta, mire átrohantam az ő táljához. Kaptam még egy kis repetát, mert nagyon tudok ám kuncsorogni, két lábon táncolva... Most aztán jöhetnek a zsírpárnácskák ide, oda, hogy legyen mit lerohangálni........

Csikorgó, teliholdas szép álmokkal dúsított jó éjszakát kívánok minden benti és kinti pajtinak!!!! Sziasztok, megyek aludni! SELYEM-SZUZI tollba /gépbe/ "mondta" naplója folytatását.... :))) ♥