2012. február 11.

A királylány Selyem- Szuzi felébredt a szunyókálásból, mert Mimike elviharzott az ajtónk előtt az esti " fagyasztásra", az ő szokásos póráz-acsarkodós magas "C" -n előadott ébresztőjével, ezért gyorsan gépbe diktálja nekem az elmúlt órák eseményeit.

--- A tegnapi napom csendes volt és nyugalmas, mert azon kívül, hogy a "pótgazdiból" mirelitet készítettünk a Madárdombon, mi Vackorral csak aludtunk, vártunk, búsultunk, örömködtünk estig. Ez a hatalmas terület, melynek sem elejét, sem végét nem láttam , nagyon jó hely a kutyáknak, mert hatalmasakat lehet úgy rohangálni, hogy nem kell félnünk az autóktól. Én nem is akartam addig hazamenni, amig minden zegét-zugát, bokor alját fel nem térképeztem. Vackorral jó nagyokat lehet fogócskázni, és így aztán mi nem is fáztunk. Hogy Julika nem fogócskázott velünk,az az ő baja, azért fázott már a végén annyira. Kénytelen-kelletlen aztán szedhettük a lábunkat hazafelé, mert neki még sok dolga akadt.



Vackor




Én Selyem-Szuzi



Azután már alig láttuk, csak ment ...../szomorúan néztem utána,ültem az ajtó mögött, lehet hogy aludtam is/ és jött..../volt simi, ugri-bugri, jutalom, mert csendben voltunk/, épp hogy lecsendesedtünk, újra ment, cipekedett hazafelé, no nekünk nem hozott semmit, de nekünk ő is elég volt, aztán megint el, már nem sok kedve volt velünk lemenni, de azért mentünk, és gyorsan végeztünk is, mert nagggggyon hi-hi-hideg volt, és sötét. De azért megismertem az előző napi csinos udvarlómat Sütit a sötétben is, és pusziszkodtunk kicsit.

Este már nagyon várom, hogy lefeküdjön ő is, akkor rögtön ugrom mellé, símulok a karjára, sikerül is megelőznöm Vackort, aki nagy sóhajokkal keres magának helyet kicsit lejjebb. Úgy elaludtunk, hogy majdnem lekéstük a reggeli randit a haverokkal.



Vackor



No ma aztán igazán nem panaszkodhatok, mozgalmas napunk volt!
Siettünk a dombra, mert már késésben voltunk, a csapat már túl volt az első körön. Sanya volt az első, aki rohant köszönni, aztán Gubi, a gazdi egyik szíve csücske, aki rögtön ugrik is az ölébe egy puszira, Odi is szaladt elém, Bona az öreg hölgy a gazdihoz simult / másik csücsök/ Szeti is ott volt már, ő néha lassitott felvételt játszik angyali nyugalmával kilóg a sorból, igaz nem fiatal már. Safival jókat lehet rohangálni és vitatkozni, már-már a gazdiknak és Vackornak kell közénk állni, annyira belemerülünk a hangoskodásba. Igaz, hogy egy yorki fiútól és egy pincsi lánytól mit is lehet várni. Már a gazdik fagyott állapotára tekintettel indultunk haza, közben még üdvözöltük Perdit, aki szintén elaludt .?

Lábmosás után mennünk kellett volna pihenni, de ki tud olyankor, mikor a konyhából nagy sürgés-forgás hallatszott be a szobába. Ki kellett mennünk nézegelődni, de azért le-le csukódott a szemünk, mert nem kaptunk semmit.Fánk készült, mint utóbb a finom illatokból kiderült. Közben előkerült a porszívó, nekem ellenség, félek tőle, hangos nagyon. És jött a meglepi!!!!!!!!!!!

Megjött az én Zsuzsim látogatóba, igaz csak pár perc ideje volt, de mi Vackorral nagyon örültünk, mert kaptunk ajándékot. Hát persze Julika is örült,mert ő is kapott. Mi csomagoltunk frissensült fánkot, és az Árvácska barátaimnak küldtünk paplant, hogy ezzel is segítsünk a fázós barátainknak, akik ott várják a gazdikat Gyömrőn.

Délután még kicsit visszamentünk a dombra, megleptük a lányokat egy kis fánkkal, jó nagyokat szaladgáltunk, sántikáltunk a hógolyókkal a talpunk alatt, új kedves kutyussal ismerkedtünk, és most már nagyon álmos vagyok ám, elbúcsúzom, még az esti sétáig alszom egy nagyot. Vackor is régóta szunyál a gazdija lábánál a szék alatt, enyém a francia ágy, talán elférek rajta!!!

Sziasztok pajtik és gazdik, álmodjunk a tavaszról,füves, virágos rétekről, patakpartról, erdei sétákról!!!!!!!

ilyen szép ruhát kötött nekem Julika