2012.február 13.

Ma már hétfő délután van, és olyan álmosító idő, hogy a nagy délelőtti kirándulásból hazatérve, ez a kis Selyem-Szuzi kislány csak alszik, alszik az ágy több pontját kipróbálta, hosszában és keresztben, kinyúlva, mint a béka, gömbölyűn, mint a csigagáz. Sajnálom felébreszteni,inkább elmesélem én, a pótmama, irnok, a tegnapi és mai kalandjait.

Napsütéses reggelre ébredtünk, igaz, nagyon didergősre sikeredett a vasárnap. Ilyenkor hét végén összeáll a nagy "csapat", és a nagy túra..... A dombon gyülekeztünk, kicsik és nagyok, virgoncak és álmosak. A kis és nagy dolgaikat gyorsan letudták,és máris indultunk a nagy rétre a Rákos patak mellé, át a város központján.

Ő, a legkisebb, legfiatalabb kis manó vezette a gyülekezetet.Meg is csodáltak bennünket sokan, hét kutya már egy kis falka, és olyan fegyelmezetten közlekedtek, hogy csuda. Útközben csatlakozott a mindig virgonc Elvisz, akinek megcsodálhattuk új ruciját.

Aki már tudta, hova is megyünk, húzta a pórázt, szabadulni akart, ,aztán a havas réten mindenki boldogan nyargalászott, keresve az új, érdekes illatokat, üzeneteket. Ebből a kis Szuzi is kivette részét, a varjaknak nem volt pihenő, mert mindenkit megkeresett. Safikával megint volt egy kis vitájuk, ki tudja miért? Aztán úgy döntött, hogy Odi lesz a játszótárs, a fürgelábú labrador leányzó, mert vele jó nagyokat lehetett nyargalászni. Mi már lábtól felfelé kezdtünk megfagyni, de csapat nagyon jól érezte magát. Hol egyikünk, hol másikunk lepte meg őket egy kis nasival, ettől aztán újult erővel indultak rohamra a hó ellen. Persze jött a sántikálás, hol egyik, hol másik állt le segítséget kérni, a jeges csomók eltávolításához.

Egyszer minden jónak vége szakad, hát elindult a fáradt sereg hazafelé. Nem is tudom, hogy miért látjuk fehérnek a havat? Szegény kis Szuzikám ameddig havas lett, addig sötétszürke volt, miután leolvadt. Kicsit unja már a napi kétszeri alvázmosást, de hát szobakutyák vagyunk, vagy mi? Száradás után persze jött az éhenhalás előtti színjáték eljátszása. Borzasztó, hogy üres a tál, sőt a Cicójé is, futkosott a kicsim ide is, oda is, aztán megtöltötte a pociját, és aztán estig , mint akit kiütöttek,meg sem mozdult.

Az esti levegőzésre azért összekapták magukat Vackorral, aki szintén kifacsart mosogatórongyhoz hasonlított úgy elfáradt ő is, de gyors eredmények után nem kérették magukat,fordultak és ellenkezés nélkül szedték a praclikat hazafelé. Már nem kell kézben hordanom a lépcsőn, szalad Vackor után, le is, föl is.

Hétfőre aztán teljesen kipihenve, vidáman ébredtek, ment a megeszlek, megeszlek játék, huzakodás, civakodás, a játékos kosárból gyorsan kipakoltak, aztán indulás az ebédért. Kihagyhatatlan, hogy útközben a dombot kétszer körbe kell szaglászni, mert a haverok kora reggel ott hagyták az üziket, a gazdik elmentek dolgozni.

Én a hideggel dacolva megint beütemeztem másfél órás kirándulást, ahol megint csak én fáztam, ők élvezték.Én nem tudom mi lesz, ha elolvad a hó? Remélem, akkor is ilyen boldogan rohangálnak!

Már többször észrevettem és ma is előfordult, ha meglát bizonyos embereket, nagyon megnézi őket, elindul feléjük. Ma egy fiatal pár után akart szaladni, a kutyafuttató kerítése állta csak útját. Később, amikor a nagy réten szaladgáltak a piac mögött, a járdán ment valaki kerékpárral, elég messze tőlünk. Utána szaladt és sokáig követte, hiába szólongattam, csak akkor fordult vissza, mikor az megállt és visszaküldte. Talán még mindig a gazdikat keresi???? Nagyon megsajnáltam kicsikémet.

Hát ma is sikerült a friss levegőn jól elfáradni, megéhezni, kéményseprő felszerelést ölteni, jöhetett a samponos mosakodás, hajszárítózás / csendes tiltakozás / de azért tűrte hősiesen! Utána már nem is érdekelte, hogy elmentem, már nem jött utánam az ajtóba, kibérelték a Cicó ágyát a kisszobában, és kis szünetekkel még mindig megy a szunyókálás, pedig már be is sötétedett. No mire befejezem a két nap krónikáját a ki Mimike a szokásos acsarkodással indul lefelé, erre már bezzeg felébredt a csipet csapat, és itt állnak mellettem.... Mi is indulunk hamarosan, megyünk néhány kört, talán még ismerőssel is találkozunk, aztán vacsi, kis simi, játék és várjuk a következő napot, ami közelebb hozza ezt a kis királylányt ahhoz, hogy egy szerető gazdi ölébe simulva megtalálja a boldogságot!!!!!! Ugye Árvácskák????? De jó is lenne, ha mind elmondhatnátok ugyanezt!!!!!!!! ♥