2012. március 5.

A mai nap választóvonal kicsi életemben --- Selyem -Szuzi kislány nem lesz nagylány, nem lesz vemhes, nem ellik kiskutyákat---. Ivartalanítanak, és új, gondtalanabb életem elkezdődik.Megígérte Zsuzsi, hogy holnap visszamehetek Pótmamámhoz és Vackor pajtimhoz addig is, míg nem talál nekem egy Igazit, Örököset. Régen számoltam be boldogságos napjainkról, már itt az ideje, hogy meséljek kicsit.

A leglényegesebb, hogy végre itt a tavasz, és kedvenc sportomnak örülhetek, mert nagyon sok időt töltünk a szabadban. Vackorral együtt nagyon szeretünk kirándulni, újabbnál újabb helyeken bóklászhatunk órákat. Mondjuk a napi kétszeri "alvázmosást " én el tudnám nélkülözni, de nem mehetünk be mégsem sáros praclikkal a lakásba, ugye, szerintetek sem. Így aztán lógó orral, de ott ülök a fürdőszoba ajtóban, míg Vackor nagy boldogan beugrik a fürdőkádba, folyik rá a zuhanyból a víz, emelgeti sorban a lábait, ahogy kell,már nagyon profi ebben, aztán hopp, a mosógép tetejére segítséggel, törölgetés, puszilkodás, és már rohan is Bambijához egy kis dögönyözésre, fülcibálásra. Jaj de mennék én is, de hát a java még hátravan.

Amennyire csak lehet, lapulok a kőhöz, de hát az én öt kilóm nem akadály, már ereszkedem is a meleg vizes, piros tálba, mert a kádba én ugyan be nem megyek, gumilabda leszek, ha bele kell állnom . /persze a nagy fürdetésnél ezt sem úszom meg / Nekem még nem megy úgy az emelgetés, mint Vackornak, de hagyom magam, hamarabb szabadulok. A törölgetés, puszilgatás, szem-törlés már nem olyan nagy dolog, az már nekem is elmegy, aztán gyorsan még meghentergőzöm a szőnyegen is, nehogy a hajszárító is előkerüljön, mert azt is utálom kicsit. A napnak ezek a tortúrák a nehezen viselhető percei, persze, ha sokat gyakorol az ember kutyája, meg lehet szokni. Mint ahogy megszoktam már ,hogy a járdán nem rohangálhatok keresztben, hosszában, hanem Vackor és a mami között, szépen, láb mellett masírozok. Nagyon sokan megdicsérnek ám az utcán, és én boldogan csóválok, és várom a simit, kicsit ágaskodok is hozzá. Ha szabadon rohangálok, és egy kicsit--nagyon---elkószálok, ha nem is az első hívásra, de visszaszaladok. Várom a jutifalatot, de most már az is boldoggá tesz, ha a fejemet kócolja a "vezérem". Mit tudok még? Nem kiabálok be a kerítésen belül acsarkodóknak, előre engedem a gazdit az ajtókban, szótlanul megvárom, ha bemegy valahova, és mi kint maradunk, türelmesen várom a vacsiosztást,szóval " jól nevelt "kiskutya leszek hamarosan.

Vannak ám még azért hibáim, csak azzal nem szívesen dicsekszem. De annyi jó után kicsi rosszról is beszélhetünk, nem? Szóval, meséltem már Cicó cicáról, aki kétszer nagyobb, idős, de én sajnos még mindig nem tanultam meg, hogy nem megyek hozzá, mikor eszik, nem nézem meg, mi van az alomtálban, nem eszem meg a maradékot, amit hagyott. Így aztán néha lekever egyet, hű nagyon hegyes körmei vannak, mert nem engedi levágni. Aztán a kíváncsiságomért, ha lebukom, kapom a leszidást. Lapulás, hanyatt fekvés, bánatos nézés ---ezek a fegyvereim. Sajnos néha a kiránduláson is vétkezem, ez sajnos nem csak nálam fordul elő, kicsit jellemző a fajtánkra, ezt hallom a többi gazditól is. Vannak tilos dolgok, amit --- nem eszünk meg, nem hempergünk bele,--- amiket sajnos rendetlen emberek hagynak szerteszét, eldobálják a romlott ételt is, meg olyan csontokat, amiket mi nem ehetünk meg. Hát nagyon résen kell lenni a gazdinak, ha nem akarja, hogy kísértésbe essek. Egyszer-kétszer nem volt elég fürge, mert én nagyon gyors vagyok, és későn ér oda a tetthelyre. Bizony előfordult, hogy egy pocsolyában mosogatta foltos , bűzös bundámat, hogy be merjen vinni a hazaúton az emberek közé. No akkor nem is úsztam meg a sampont, zuhanyt, hajszárítót. Lapítottam is egész délután!

Kicsit mesélek a kirándulásokról is. Nagy élményem volt, amikor először végigsétáltunk a Rákos patak mellett. Képzeljétek, néhány perc után észrevettem a vadkacsákat, leszaladtam a meredek partoldalon, a gazdi se élő, se holt nem volt, már látta lelki szemei előtt, hogy a jéghideg vízben landolok, de nem.........,,, megálltam én, mert a kacsák huss, már el is szálltak! Ezt még néhányszor eljátszottam, mert hosszú volt a séta. Vackor le sem mer jönni, meg nem is érdeklik a madarak. Én a varjakat is megröptetem, mert mindig észrevesznek. Sajnos gazdi legnagyobb bánatára lovak is sétálnak kisgyerekekkel a hátukon ott, és hagynak citromokat az úton, és Vackor megmutatta, milyen jó belehemperegni. Nem örülhettünk ennek a játéknak, mert haragos tiltakozást váltottunk ki vele, ezért aztán húztuk a csíkot, ahogy bírtuk. Egy másik napon a patak másik oldalát látogattuk meg, az is izgalmas volt számomra nagyon. Az út másik oldalán erdő, és elég sűrűn befelé vezető csapások. És ezeket nekem mind fel kellett volna derítenem, de nem mehettem be nagyon, órákat el tudtam volna tölteni nyomkereséssel. Őzek járnak arra, gazdiék már látták is őket régebben. Alig tudtak onnan elcsalogatni. Hát milyen fajta is vagyok én? Szívesen lennék egy vadász kutyája is,nagyon tudnám értékelni, de szerintem ő nem annyira.
Most vasárnap egy " naaaaagy " kiránduláson vehettem részt, köszönöm Bona, Odi, Safi, Szeti gazdijainak a meghívást, ez volt talán rövidke életem legszebb 2 órája.Hatalmas, tágas rét, gyönyörű idő, még a társaságban Elvisz a fürgeláb, kicsit bice-bóca aranyos Vacak, és az én Vackorom, és mehettünk amerre az orrunk vitt és a szemünk ellátott, nyargalásztunk, szaglásztunk, árkon, bokron keresztül, kasul. Mindig volt kit üldöznöm, főleg Odi barátnőmet és Elviszt, meg aki még futkározni akart. Találtunk tiltott csontokat, mindenki le lett állítva,--- tovább-tovább, fúj, nem szabad--- én is mentem, mint a jó gyerek, aztán egyszer csak huss, már rohantam is vissza az értékes lelethez. Gazdi futva jött értem, póráz, séta, tovább, én szöknék ismét, de aztán elterelődött a figyelmem, meg kellett fognom a kergetőzőket. Visszafelé egereket kerestem, ástam, de elbújtak sajnos. Felettünk körözött egy réti héja, Safit és engem féltettek is, nehogy lecsapjon ránk. De mi tudtuk, hogy ez csak vicc, ugye? Gyönyörű nap volt. Délután aztán, mire kipihentem magam, jött értem Zsuzsi, hogy oltás, műtét vár rám, visz a doktornénihez, és majd visszajöhetek.

Most akkor be is fejezem a mesémet, majd folytatom, ha megérkeztem. Minden sorstársamnak gyors gyógyulást, és várjuk a Gazdit, aki szeret és mi viszontszeretjük!!!!

2012.február 22.

A mai napot két remek videóval nyitjuk :)
Vackor és Selyem elképesztő módon tudnak bírkózni az ágyon, nagyon jót nevettem rajtuk!

Prof. Vackor úr pedig számol - nem túlzok, ha azt mondom, hogy teljesen el voltam ájulva a produkciótól!

2012.február 21.

Eltelt egy hét, és mi csak nem írtunk semmit Selyem Szuzival a naplóba, mert annyi, de annyi dolgunk volt, hogy nem értünk rá. De ma valami nagyon érdekes dolog történt!!!!!! Megjött a királylányhoz az ő Zsuzsija, és látogatót is hozott, és finom csemegét az Ő kis Árvácskájának!

Szuzi nagyon sokat fejlődött fizikailag és lelkileg is, mióta nálunk tölti ideiglenesen idejét, várva a szerető ÖRÖKÖS gazdiját. Kinyílt, élénk lett, szófogadó, kedves, barátságos, minden kutyust elfogad, jól érzi magát nagy falkában is. Hatalmas energiával bír, még nem sikerült teljesen kifárasztani. már szépen közlekedik pórázon is, nem húz, megáll, elindul parancsra, be lehet hívni, ha rohangál, bár vannak kivételek, mondjuk ilyen a varjúröptetés, akkor se lát-se hall, amig a madár el nem szál...l, vagy ha egy barátot kellene elkísérni.

Vackorral nagyon jó pajtások lettek, rengeteget játszanak, birkóznak, és szedik el egymástól a kedvenc játékokat. Már hosszú időre magára lehet hagyni a lakásban, csendben várja haza a pótmamát. De akkor aztán , ha hazaérek, féktelen az öröm, nagy a boldogság! Ez egy csoda, hogy ezek a kis állatok ilyen rajongással tudnak szeretni!!!!

Nagyon megjött az étvágya, a sok séta, a sok ugrándozás, szaladgálás, napi 2-3 óra friss levegő megtette hatását, és ez meg is látszik már kicsit. Méretkeztünk is, 5,2 kg a pindurka. Szőre, ami kevés volt, fénytelen, erősen hullott, már fényesedik, pocija, ami meztelen volt, már szép selymes pihés .

Zsuzsi nagyon megdicsérte, ő pedig azt sem tudta, kihez bújjon, kinek hízelegjen, nagyon szeret ölben lenni, puszit adni..... Gyorsan meg kellett mutatni, hogy tud játszani Vackorral, hogy szaladgál a játéka után, és hozza vissza.

Aki örökbe fogadja majd ezt a kis örökmozgó csupa szeretet és rajongás csöppséget, egy kis csodát kap örökbe, aki nagyon hálás lesz mindenért.......!

Vackor az én legkedvesebb pajtásom

2012.február 13.

Ma már hétfő délután van, és olyan álmosító idő, hogy a nagy délelőtti kirándulásból hazatérve, ez a kis Selyem-Szuzi kislány csak alszik, alszik az ágy több pontját kipróbálta, hosszában és keresztben, kinyúlva, mint a béka, gömbölyűn, mint a csigagáz. Sajnálom felébreszteni,inkább elmesélem én, a pótmama, irnok, a tegnapi és mai kalandjait.

Napsütéses reggelre ébredtünk, igaz, nagyon didergősre sikeredett a vasárnap. Ilyenkor hét végén összeáll a nagy "csapat", és a nagy túra..... A dombon gyülekeztünk, kicsik és nagyok, virgoncak és álmosak. A kis és nagy dolgaikat gyorsan letudták,és máris indultunk a nagy rétre a Rákos patak mellé, át a város központján.

Ő, a legkisebb, legfiatalabb kis manó vezette a gyülekezetet.Meg is csodáltak bennünket sokan, hét kutya már egy kis falka, és olyan fegyelmezetten közlekedtek, hogy csuda. Útközben csatlakozott a mindig virgonc Elvisz, akinek megcsodálhattuk új ruciját.

Aki már tudta, hova is megyünk, húzta a pórázt, szabadulni akart, ,aztán a havas réten mindenki boldogan nyargalászott, keresve az új, érdekes illatokat, üzeneteket. Ebből a kis Szuzi is kivette részét, a varjaknak nem volt pihenő, mert mindenkit megkeresett. Safikával megint volt egy kis vitájuk, ki tudja miért? Aztán úgy döntött, hogy Odi lesz a játszótárs, a fürgelábú labrador leányzó, mert vele jó nagyokat lehetett nyargalászni. Mi már lábtól felfelé kezdtünk megfagyni, de csapat nagyon jól érezte magát. Hol egyikünk, hol másikunk lepte meg őket egy kis nasival, ettől aztán újult erővel indultak rohamra a hó ellen. Persze jött a sántikálás, hol egyik, hol másik állt le segítséget kérni, a jeges csomók eltávolításához.

Egyszer minden jónak vége szakad, hát elindult a fáradt sereg hazafelé. Nem is tudom, hogy miért látjuk fehérnek a havat? Szegény kis Szuzikám ameddig havas lett, addig sötétszürke volt, miután leolvadt. Kicsit unja már a napi kétszeri alvázmosást, de hát szobakutyák vagyunk, vagy mi? Száradás után persze jött az éhenhalás előtti színjáték eljátszása. Borzasztó, hogy üres a tál, sőt a Cicójé is, futkosott a kicsim ide is, oda is, aztán megtöltötte a pociját, és aztán estig , mint akit kiütöttek,meg sem mozdult.

Az esti levegőzésre azért összekapták magukat Vackorral, aki szintén kifacsart mosogatórongyhoz hasonlított úgy elfáradt ő is, de gyors eredmények után nem kérették magukat,fordultak és ellenkezés nélkül szedték a praclikat hazafelé. Már nem kell kézben hordanom a lépcsőn, szalad Vackor után, le is, föl is.

Hétfőre aztán teljesen kipihenve, vidáman ébredtek, ment a megeszlek, megeszlek játék, huzakodás, civakodás, a játékos kosárból gyorsan kipakoltak, aztán indulás az ebédért. Kihagyhatatlan, hogy útközben a dombot kétszer körbe kell szaglászni, mert a haverok kora reggel ott hagyták az üziket, a gazdik elmentek dolgozni.

Én a hideggel dacolva megint beütemeztem másfél órás kirándulást, ahol megint csak én fáztam, ők élvezték.Én nem tudom mi lesz, ha elolvad a hó? Remélem, akkor is ilyen boldogan rohangálnak!

Már többször észrevettem és ma is előfordult, ha meglát bizonyos embereket, nagyon megnézi őket, elindul feléjük. Ma egy fiatal pár után akart szaladni, a kutyafuttató kerítése állta csak útját. Később, amikor a nagy réten szaladgáltak a piac mögött, a járdán ment valaki kerékpárral, elég messze tőlünk. Utána szaladt és sokáig követte, hiába szólongattam, csak akkor fordult vissza, mikor az megállt és visszaküldte. Talán még mindig a gazdikat keresi???? Nagyon megsajnáltam kicsikémet.

Hát ma is sikerült a friss levegőn jól elfáradni, megéhezni, kéményseprő felszerelést ölteni, jöhetett a samponos mosakodás, hajszárítózás / csendes tiltakozás / de azért tűrte hősiesen! Utána már nem is érdekelte, hogy elmentem, már nem jött utánam az ajtóba, kibérelték a Cicó ágyát a kisszobában, és kis szünetekkel még mindig megy a szunyókálás, pedig már be is sötétedett. No mire befejezem a két nap krónikáját a ki Mimike a szokásos acsarkodással indul lefelé, erre már bezzeg felébredt a csipet csapat, és itt állnak mellettem.... Mi is indulunk hamarosan, megyünk néhány kört, talán még ismerőssel is találkozunk, aztán vacsi, kis simi, játék és várjuk a következő napot, ami közelebb hozza ezt a kis királylányt ahhoz, hogy egy szerető gazdi ölébe simulva megtalálja a boldogságot!!!!!! Ugye Árvácskák????? De jó is lenne, ha mind elmondhatnátok ugyanezt!!!!!!!! ♥

2012. február 11.

A királylány Selyem- Szuzi felébredt a szunyókálásból, mert Mimike elviharzott az ajtónk előtt az esti " fagyasztásra", az ő szokásos póráz-acsarkodós magas "C" -n előadott ébresztőjével, ezért gyorsan gépbe diktálja nekem az elmúlt órák eseményeit.

--- A tegnapi napom csendes volt és nyugalmas, mert azon kívül, hogy a "pótgazdiból" mirelitet készítettünk a Madárdombon, mi Vackorral csak aludtunk, vártunk, búsultunk, örömködtünk estig. Ez a hatalmas terület, melynek sem elejét, sem végét nem láttam , nagyon jó hely a kutyáknak, mert hatalmasakat lehet úgy rohangálni, hogy nem kell félnünk az autóktól. Én nem is akartam addig hazamenni, amig minden zegét-zugát, bokor alját fel nem térképeztem. Vackorral jó nagyokat lehet fogócskázni, és így aztán mi nem is fáztunk. Hogy Julika nem fogócskázott velünk,az az ő baja, azért fázott már a végén annyira. Kénytelen-kelletlen aztán szedhettük a lábunkat hazafelé, mert neki még sok dolga akadt.



Vackor




Én Selyem-Szuzi



Azután már alig láttuk, csak ment ...../szomorúan néztem utána,ültem az ajtó mögött, lehet hogy aludtam is/ és jött..../volt simi, ugri-bugri, jutalom, mert csendben voltunk/, épp hogy lecsendesedtünk, újra ment, cipekedett hazafelé, no nekünk nem hozott semmit, de nekünk ő is elég volt, aztán megint el, már nem sok kedve volt velünk lemenni, de azért mentünk, és gyorsan végeztünk is, mert nagggggyon hi-hi-hideg volt, és sötét. De azért megismertem az előző napi csinos udvarlómat Sütit a sötétben is, és pusziszkodtunk kicsit.

Este már nagyon várom, hogy lefeküdjön ő is, akkor rögtön ugrom mellé, símulok a karjára, sikerül is megelőznöm Vackort, aki nagy sóhajokkal keres magának helyet kicsit lejjebb. Úgy elaludtunk, hogy majdnem lekéstük a reggeli randit a haverokkal.



Vackor



No ma aztán igazán nem panaszkodhatok, mozgalmas napunk volt!
Siettünk a dombra, mert már késésben voltunk, a csapat már túl volt az első körön. Sanya volt az első, aki rohant köszönni, aztán Gubi, a gazdi egyik szíve csücske, aki rögtön ugrik is az ölébe egy puszira, Odi is szaladt elém, Bona az öreg hölgy a gazdihoz simult / másik csücsök/ Szeti is ott volt már, ő néha lassitott felvételt játszik angyali nyugalmával kilóg a sorból, igaz nem fiatal már. Safival jókat lehet rohangálni és vitatkozni, már-már a gazdiknak és Vackornak kell közénk állni, annyira belemerülünk a hangoskodásba. Igaz, hogy egy yorki fiútól és egy pincsi lánytól mit is lehet várni. Már a gazdik fagyott állapotára tekintettel indultunk haza, közben még üdvözöltük Perdit, aki szintén elaludt .?

Lábmosás után mennünk kellett volna pihenni, de ki tud olyankor, mikor a konyhából nagy sürgés-forgás hallatszott be a szobába. Ki kellett mennünk nézegelődni, de azért le-le csukódott a szemünk, mert nem kaptunk semmit.Fánk készült, mint utóbb a finom illatokból kiderült. Közben előkerült a porszívó, nekem ellenség, félek tőle, hangos nagyon. És jött a meglepi!!!!!!!!!!!

Megjött az én Zsuzsim látogatóba, igaz csak pár perc ideje volt, de mi Vackorral nagyon örültünk, mert kaptunk ajándékot. Hát persze Julika is örült,mert ő is kapott. Mi csomagoltunk frissensült fánkot, és az Árvácska barátaimnak küldtünk paplant, hogy ezzel is segítsünk a fázós barátainknak, akik ott várják a gazdikat Gyömrőn.

Délután még kicsit visszamentünk a dombra, megleptük a lányokat egy kis fánkkal, jó nagyokat szaladgáltunk, sántikáltunk a hógolyókkal a talpunk alatt, új kedves kutyussal ismerkedtünk, és most már nagyon álmos vagyok ám, elbúcsúzom, még az esti sétáig alszom egy nagyot. Vackor is régóta szunyál a gazdija lábánál a szék alatt, enyém a francia ágy, talán elférek rajta!!!

Sziasztok pajtik és gazdik, álmodjunk a tavaszról,füves, virágos rétekről, patakpartról, erdei sétákról!!!!!!!

ilyen szép ruhát kötött nekem Julika

2012. február 9.

KEDVES NAPLÓ OLVASÓIM! Röviden írunk a mai napomról,mert megint későre jár, és már aludnom kéne.

Én olyan türelmes vagyok reggel, / kibírom, visszatartom folyó ügyeimet / hogy csak na! Még Vackornál is előbb szalad fel a pumpa,ha sokáig készülődünk, pedig ő már hozzám képest nagy fiú! No de hát a fiúk.... ugye csak fiúk...De aztán, amikor leérünk! versenyt futunk a szokott helyünkre. Mert már nekem is van. Csak egy a baj! Ketten kétfelé! Ezért aztán okos enged, Vacakra később kerül fel a póráz, meg úgy hallom, ő már nagyon szófogadó ám! :P

Aztán mire elolvassuk a friss újságokat az útszéli hókupacokon, már oda is érünk ----a rohangálhatsz, mehetsz, futás,---- tetthelyre, ahol kiereszthetjük a gőzt. Jó messze elszaladok, de közben fülelek ám, és azonnal tűz vissza a jobb zsebh...ez, tánc-tánci, ---- okos vagy, jaj de ügyi---- és kapom a fini csemegét, ami olyan pirinyóra szét van darabolva, hogy rágnom sem kell. Persze azért olyan apróka, mert én sokszor visszaszaladok, néha már hívás nélkül is. Ezzel a hancúrral eltelik egy óra, és már irány is haza. :D

Kértem, és kaptam egy kis reggelit, olyan finomat, mint amilyen a vacsi volt, kicsit keveselltem,de hát egy főnök azért főnök, hogy többet tudjon nálam. Egy kicsit szunnyadtunk a bátyussal, egyszer csak látom, hogy Julika öltözik mi meg nem. Megint a szokásos ---fekszel---- kulcszörgés. Próbálkoztam a kaparászással, de hiába, akkor sem mehettem, hát belenyugodtam. Egyszer csak nyílt az ajtó, és jött egy fiú. Hű de jó, nem leszünk egyedül. Dávid volt, a kisgazdi nagyranőtt unokája, a Cicó gazdija, de engem rögtön imádott. le sem szálltam róla egész nap, csak amikor Vackor az orrával odébb lökött, hogy őt is szeresse, mert őt már régebben........ és Cicó meg kicsit pofon csapott, mert hogy az övé a gazdi. No ezen elosztozkodtunk volna egész estig , de ő a számítógép miatt jött, felrakta a képeinket, meg a videókat amiket Julika készített, hallom Zsuzsi már a naplómba tett is belőle. Biztosan örültök neki, mert hallom,hogy nézegetitek. Ugye Zsuzsi milyen szép kis királylány vagyok??? Remélem, hamarosan eljön értem VALAKI ha nem is a királyfi hófehér lovon,hanem egy szerető gazdi, aki pont engem akar.....!!! Ugye nem kell sokáig várnom! Siess, mert még meggondolom magam, és nem megyek innen sehova!! :P :D

Azért azt még kiharcoltam, hogy néha az ölébe ülhettem a gép előtt, el tudjátok képzelni az irigy pofikáját a kutyaütő Vacaknak. Volt is kapsz, mikor leszálltam. Rögtön lebirkózott. De sajnos eljött az este, elkisértük a fiút a buszhoz, elvégeztük dolgainkat, nagyon hideg lesz éjszaka, siettünk is haza. Nagy, nagy adag vacsit kaptam, Rizs, répa, konzerv volt benne, rágni sem kellett, csak nyelni, hát persze, hogy gyorsan eltüntettem, még egy kanálka repeta és kész.

Én is kész vagyok, hát jó éjszakát kedves olvasóim és nektek is ÁRVÁCSKÁK !!!!!!! ♥ :D

2012. február 8.

Még csak 8 óra van. nem hagyom, hogy Julika befejezze a vacsit, megböködtem a lábát kicsit, és szépen, igézőn ránéztem, hogy gyorsan írjunk egy keveset a mai napról, míg el nem alszom ez után a bőséges, finom vacsi után. / ezt csak ő mondja, én kétszer ennyit is bekaptam volna/

Csendes napunk volt, semmi különös esemény nem történt, nagyon hideg reggelre ébredtünk, de én nem fáztam, bevált a kötött pulcsi, jó meleg és könnyen tudom a hóhegyeket megmászni, mert el kell olvasnom az SMS-eket, és írok is a többieknek, olvassanak ők is. Ma nem a szokott útvonalon mentünk havat taposni, nagy forgalom kellős közepében találtam magam. Az emberek rám mosolyogtak, nem tudom,hogy én, vagy a rucim miatt,mert olyanokat mondtak, hogy "jaj, de aranyos!" "hű, de csinos ! " nem győztem farokcsóv...álni....

Hazaérve jött a " fekete leves". A lábmosás után : " Vackor fekszel! Szuzi fekszel "-szobába lettünk "száműzve", Julika újra öltözött. Én mentem volna vele, de nem lehetett. Már tudtam tegnapól, hogy itt hagy bennünket. Bezárta az ajtót, én ki akartam nyitni, kaparásztam,hát vissza is jött, de nem volt benne köszönet. Láttam, hogy szigorúan néz, ezért spuli a szobába, hanyatt vágtam magam, mintha ott sem lettem volna az ajtónál. Ezt még kétszer eljátszottam, hátha mehetek, nem volt sikerem. Negyedszerre már nem próbálkoztam, mentem a fotelba. Jó nagyot alhattam, mire visszaért az ebéddel, és mert csendben vártuk,nagyon megdicsért, és kaptunk abból a jutiból, amiből mindig olyan kicsit kapok, pedig imádom. Már azt is tudom hol tartja, csak nem tudok akkorát ugrani, hogy elérjem, pedig próbálkozom.

Ennél érdekesebb dolog nem is történt velem ma, délután volt bunyó , alvás, labdázás,alvás, hízelgés , simogatás, egy kis összetűzés Cicóval, ha bementem a szobájába, hátha hagyott valami kis csemegét, de sajna mindig üres a tálja. De tudom, hogy ennek nem ő, hanem Julika az oka, nem szeretné, ha macskaját is nassolnék. Az esti rövid sétánk alatt kicsit kieresztettem végre a hangom, Elvisszel megugattunk egy egyedük rohangáló hatalmas labradort, nem is mert a közelünkbe jönni, nagyon ijesztőek voltunk, még Vackor is megnémult,hogy mi ketten mit tudunk.

Hát ami a séta után jött, az maga a csoda. Olyan finom vacsit kaptunk, mint az elején említettem, hogy egy, mondjuk két pillanat alatt el is tüntettem, de hiába siettem, Vackor is bekapta, mire átrohantam az ő táljához. Kaptam még egy kis repetát, mert nagyon tudok ám kuncsorogni, két lábon táncolva... Most aztán jöhetnek a zsírpárnácskák ide, oda, hogy legyen mit lerohangálni........

Csikorgó, teliholdas szép álmokkal dúsított jó éjszakát kívánok minden benti és kinti pajtinak!!!! Sziasztok, megyek aludni! SELYEM-SZUZI tollba /gépbe/ "mondta" naplója folytatását.... :))) ♥

2012. február 7.

SELYEM-SZUZI királylány folytatná a napló írását, de sajnos az Álom-manó belesúgott a fülébe, és mire én a géphez ültem, ő már az ágy közepén kinyúlt amilyen hosszúra is lehet. Így megint rajtam a sor, hogy kitaláljam, mit is mesélne ő.........

A reggel épp úgy indult, ahogy eddig. Lelökdöstem a három álmos helybitorlót párnáról, paplanról, kezemről, lábamról, hogy én is felkelhessek. A szellőztetéskor már ő is sorba áll, mert Vackor szokásos teendője, hogy ágaskodik, ölbe veszem, fűtőtestre áll, ablakpárkányra könyököl, én már vacogok , de neki ellenőrizni kell, hányan vannak lenn a haverok a sétatéren. Két napig csendben figyelte a szertartást, aztán könyörgőre fogta a dolgot, ugrott az ölembe, kapaszkodott belém ezerrel, és mire megfagytam, neki is elege lett a nézegelődésből. Mindenhova követ, kávét készítünk, virágot öntözünk, fürdőszobai ügyeket végzünk, Cicó -almot cserélünk, etetünk, öltözünk, mindezt figyelő szemek , heves farkcsóválások kiséretében, el nem mozdulva mellőlem. Vackor meg követi, mint az árnyék, mert a dicséretből, simizésből neki is ki kell vennie a részét, mert olyan szomorúan néz, ha kihagyom, hogy megszakad az ember szíve tőle.

Amikor Mimike szomszédlány elindul lefelé miregve,- morogva, tudja, hogy most mi következünk, már az ajtónál várja az indulást. Nagyon fegyelmezetten tűri az öltöztetést, lefekszik, míg mi is elkészülünk, a hátra felszólításra mindketten mögém sorakoznak, a lépcső előtt megáll, felnéz, és már emelkedik is a karomba.

Nagyon vidámak voltak útközben,míg az ebédért mentünk, volt időnk, a havas üres területen kergetőztek, rohangáltak, hempergőztek, a leányzó feje búbjáig behavazta magát. Késve jött az ebéd, ezért jó sokat mozoghattak, minden fatörzset tüzetesen leellenőriztek. Aztán valami furcsa dolog történt. Tegnap már említettem, hogy félt a partvistól. Amíg a Nyugdíjas klub előterében vártunk, jött egy idős néni, bottal a kezében, szintén az ebédért. Vackor már ismerte, többször találkoztunk. Szuzi először csak a nehezen járó néni botját látta meg, és ő, akinek eddig a hangját sem lehetett hallani, egy két játékos kaffantáson kívül, félelmetes ugatásban tört ki, ha nem fogom erősen nekiment volna a néninek. Vackor is a védelmére kelt. Szinte remegett, ijedtség, félelem,és düh látszott rajta, és hallatszott hangjából. Nehezen tudtam csak lecsillapítani. Attól tartok, hogy valami rossz emlék tért vissza ebben a pici teremtményben. Remélem több ilyen élménye nem lesz!!!

Jó nagyon játszottunk még hazafelé a játszó-dombon, pulcsiján már hógolyók voltak, de nem fázott, ,nem ázott át. Néha megálltunk talpat olvasztani, mikor már két-három lábra sántikáltak. Itthon aztán "alváz" , vagyis lábmosás, krémezés, már önként fordul a fürdőszobába Vackor után, akinek már mondani sem kell, csak mutatom, hogy: -arra.

És ami most fordult elő először, mióta itt van, le kellett mennem a boltba. Kicsit izgultam, hogy tűri, mert Vackor elég rosszul viselte az elején. Kétszer, háromszor beküldtem a szobába, mert a sarkamban volt, csodálkozva nézett rám, de bement. A bezárt ajtó előtt hallgatóztam kicsit, csönd volt, és az is maradt, míg haza nem értem. Nagy volt az öröm, és a jutifalat most sem maradt el. Hoztam konzervet az áztatott tápot ízesíteni. Bejött!! Nagyon ízlett a tésztával, répával kevert táp és konzerv. Teli hassal nem is tartott sokáig a birkózás, csendes pihenő egészen az esti sétáig tartott.

Lent találkoztunk Mimi kisasszonnyal, aki megint csak nem átallott kiabálni vele, no most aztán ő sem hagyta már szó nélkül, meg is lepődött egy kicsit, aztán mindenki ment a saját dolgát végezni, majd a tisztálkodás után finom vacsi, szerintem kicsit már gömbölyödik a leányzó, de ezt majd igazán Zsuzsi tudja megmondani, ha eljön látogatóba, mint ígérte.

Addig is játszunk, eszünk, alszunk, tanulunk jól viselkedni, és várjuk azt a jóságos ÖRÖKÖS , szerető gazdit, aki hamarosan eljön a kis királylány SELYEM-SZUZIÉRT. Szép álmokat ÁRVÁCSKÁK!!!!! ♥ ♥

2012. február 6.

Selyem -Szuzi a kis királylány mély álomba merült, miután úgy teletömte pociját, hogy a majd háromszor akkora Vackornak, a Szép Szőke Hercegnek" is becsületére válna. Így aztán én mesélek a mai élményeiről, mert azért ma is történtek új események, melyeket megörökítünk a naplónkban.....

Nyolc óra körül csak kinyitottuk szemünket, az ágy nem nagyon akart elengedni bennünket.De azért a reggeli torna felfrissítette a két lustit, eszükbe jutott, hogy a birkózás , amit tegnap délután kezdtek el, nagyon megmozgatja az izmokat. Két menet után készen állt a csapat az indulásra. Mentünk az ebédért, közben újra lehetett fülig merülni a hóban, sántikálni az ujjak közé szorult jégcsapok miatt.

Amíg bementem a konyhára, kikötöttem őket a padhoz, egy pillanat múlva jöttem is kifelé, Szuzikámba botlottam az ajtóban, mert hogyan csinálta, nem tudom, de ügyesen kibújt a hámból és kétségbe esve jött utánam. Hazafelé megálltunk a "játszó-dombon" , Vackorral kergetőzni, és most először, péntek óta, eleresztett egy egy vakkantást a nagy viháncolás közben. Azt már nagyon megtanulta, ha hívom, rohan és várja a jutifalatot. Itthon megint csak kiköpködte a tápot a tál körül. Hát ezt már nem lehet annyiban hagyni, rá fér a kislányra néhány deka, mert egy kicsit karcsú a szentem. Maradék rizs, ebédre hozott finomfőzelék, egy kis parizer, kis sülthús-olajjal ízesítve, ez már tetszett. Gondoltam, most bevágja a szunyát, mint eddig szokta, de nem! Incselkedett Vackorral addig, amíg "őméltósága fel nem vette a kesztyűt, és megint fül és farok-rágás, hempergés, ugra-bugra, játékos morgolódás kifulladásig. Vackor azért nagyon finoman bánik vele, vigyáz rá, nehogy baja legyen. Csak akkor dobták hanyatt magukat, mikor leültem , kicsit csinosítottam a pulcsiját, egy kis királylány megérdemli.

Néha azért felébredt, hozzám bújt, puszilgatott, hozta labdáját, dobálgattuk,észrevehetően kevesebbet alszik, kipihente a menhelyi megpróbáltatásait, láthatóan igazi szobakutya volt elveszése, vagy kidobása előtt. Nem lehetett nagyon jó sora, mert a partfistól nagyon megijedt, nem mert a közelébe jönni.

Az esti eü. sétánkon új ismerősökre akadtunk, mindenkivel meg akar ismerkedni, akivel csak találkozunk, nagyon barátságos a kutyákkal is, és a gazdikkal is. Az új haverokkal boldogan kergetőzött kicsit, és az eső hívó szóra már rohant is hozzám. .Vacsi: Húslevesben áztatott táp,rizi-bizi, reszelt sajt. Majd beleesett a tálba. Repeta...... Nézés az üres tál felett óriás szemekkel! Nincs több???? De ! Vackor hagyott valamennyit!!! azt is kérem!!!! Kapta. Még szaladgált kicsit egyik üres táltól a másikig, be a Cicóhoz, ott sincs semmi. Ha nincs, nincs, ezért elment aludni. Már én is kezdek álmosodni, mert horkolnak mindketten.

Vége a mai napnak, vége a mai nap krónikájának. Minden gazdinak és kutyatársnak olyan jó éjszakát kívánok, mint amilyen az én kis szerencsés Árvácskámnak a Selyem-Szuzi királylánynak és játszópajtásának a már révbe ért Vackornak lesz ma éjjel.

2012. február 5.

Vége a napnak, eljött az este, abba kell hagynom a maci dögönyözését, hogy elmeséljem, tollba, vagyis gépbe mondjam (ugassam), milyen csodás volt a nai napom. Itt ülök hulla fáradtan, bokáig lógó Nyelvvel az ágy szélén, gyorsan begépeljük, mi is történt ma, aztán megyek aludni. Türelmesen megvártam, amig a család felöltözik, megkapom az új pulcsimat, kávézás ( no nem én) szép kényelmesen levitetem magam a harmadikról, mehetünk a srácokhoz a dombra.

A járda tiszta pocsolya, rögtön három lábra lesántulok, mert ráragadt a talpamra a hó. Vackor tudja az illemet, megáll és már harapdálja is le a talpáról a ragacsot. Én lefekszem, gyönyörű, bánatos szemekkel bámulok, és jön a babusgató segítség. Törlés, ölbekapás, mehetünk! ahol nem csatakos, sós a járda, máris lenn találom magam. már tudom az utat a dombra, szedem is a lábam rendesen. Felérünk, hó, hó rengeteg, haver egyse. No mindegy, gázoljunk bele. Vágyakozva nézek Vackor után, aki már póráz nélkül veti bele magát a nagy fehérségbe. Én is iramodnék, de a póráz vége nem bírja a gyors tempót. Egyszer csak, micsoda boldogság, nem kell húznom a vezért, szabad vagyok!!!! Akkora kört rohantam hirtelen, hogy azt hittem leszaladok a térképről. Azt hiszem Julika ereiben is megfagyott a vér, mi lesz, ha világgá szaladok. De mikor meghallottam, hogy szólít, és láttam, hogy zsebben van a keze, már tudtam, hogyha sietek, fini csemege vár, buksi simizés, és " okos kutya.." Hát ha kapok jutalomfalatot ( mert azt imádom), akkor gyerünk. Nem sokat láttam, mert mintha alagútban rohantam volna. Én vagyok alacsony, vagy a hó nőtt meg az éjszaka,de nem látszom ki belőle. Vackorral jót kergetőztünk, volt fotózás, videózás, aztán jött a kajla Elvisz,már nem haragszik rám, labdája jobban érdekli.

Megjött a fekete uszkár Dali, tőle kicsit megijedtem, karonülő babaként rámorogtam, ő meg farkcsóválva mondta, gyere te csöppség, nem bántalak. Igy aztán négyesben szántottuk fel a havat, aztán érkezett Szeti Nórival, elébük siettem, mert már megismertem őket, ki is kaptam kicsit, mert már az út széléig jutottam.De ki látja ilyenkor hol kezdődik az út, és hol végződik az árok? Kicsit még kergettük egymást, Elvisszel a bokron ülő feketerigót röptettük meg, hogy oda ne fagyjon az ághoz, aztán indulás haza, mert már jégcsapok lógtak rajtunk. Vackor csak a lábszáraira ragadt hócsomók eltávolításával volt elfoglalva, nagyon ad magára., Velem már akkor szóba sem állt.

Itthon kiolvadtunk, megtörölköztünk, és valahogy úgy éreztem, most már itt az idő , hogy megkóstoljam azt a kaját, amibe eddig csak beleszagoltam és otthagytam. Megnéztem a haver tálját, abban is az volt. De a gyomrom győzött, és néhány üres kör után megkóstoltam. Nem rossz, nem rossz, ha ő megeszi, biztos jó lehet. Jól esett,tényleg. Miért is nem ettem meg eddig? Mert nem ilyent ettem eddig. Biztos. Hát, nagyon meg lettem dicsérve! Ennek örömére megmutattam, milyen ügyesen terelem a teniszlabdát, meg dobálom is, meg elkapom, ha pattog. Jól esett volna ezek után elnyúlni az ágyon, de olyan mozgolódás volt a konyhában, hogy a kíváncsiság nem hagyott aludni. Kicsit útban voltam néha, akkor hátrébb vonultam, félig csukott szemmel, azért figyeltem ám. Érdemes volt, mert a túrós pogi ropogós talpa isteni volt, mikor esdeklő tekintetünket látva Julika ebéd után megkínált bennünket néhány falattal.

Akkor végre szieszta........ Vackor az esti séta előtt kiköveteli magának, hogy a gazdi játsszon vele. Ettől nagyon jó kedve lett, én is ott lábatlankodtam, kicsit félénken, mert eddig elutasította közeledésemet, elfordult, vagy otthagyott. Most megtörtént a csoda, és hatalmas birkózásba kezdtünk, éreztem, hogy vigyáz, nehogy fájjon nekem, engedte, hogy ledöntsem, a fülét cibáljam, ráfeküdjek. Úgy belefáradtunk, hogy le kellett bennünket állítani. Esti program: öltözés, séta, SMS-ek olvasása a járdaszélen, pisilés,hókupacokra fel, le, hallgattuk a szánkózó gyerekek sivalkodását, utánafordultunk a többi sétáló havernak, én mindenkit meg szeretnék ismerni, de nem engednek mindenkit a közelembe. Ők biztos nem akarnak ismerkedni..Jó sokat sétáltunk, Hazafelé Mimikével találkoztunk, egy ideig csendben nézett, aztán úgy gondolta, jól rámijeszt,, de én sem hagytam ám magam, visszakiabáltam, erre elkapta szép új pulcsimat, de ezt már a gazdik sem hagyták annyiban, jól leteremtették a kis hörcsög-kisasszonyt.

Ahogy agy királylányhoz illik, felhozattam magam a harmadikra, vetkőzés, lábmosás, vacsi, egy kis pogi,mert jók voltunk, egy kis hancúr Vackorral az ágyon , megmasszíroztam a maci hasikáját, és már félig csukott szemmel befejezem gyorsan a mesét. Hogy tetszett a kis árvácska boldog vasárnapja????????

Mindenkinek szép álmokat! Nektek is Árvácska barátaim! Mindenkinek ilyen boldog életet kívánok,mielőbb találjuk meg az IGAZIT!!!!!!

2012. február 4.

Itt Selyem-Szuzi, jelentkezem,ahogy Julika megígérte Zsuzsinak, hírt ad rólam, mit is csinálok ebben a kellemesen csendes, meleg "fészekben" ahol szerintük ideiglenesen tartózkodom, mert biztosan jönni fog értem valaki, akinek véglegesen a szíve csücske leszek.

Megkértem hát Julikát, írja le mi is történt ma. Nagyon mozgalmasan indult. Az éjszaka keleti kényelemben volt részem, elfoglaltam Vackor helyét , bevackoltam magam gazdi mellé, őkelme meg ment a paplan alá. Cicónak is szorítottunk egy kis helyet, nem szeretnék vele rosszban lenni, mert éles körmei vannak, és tud nagyon mérgesen is nézni, fújni,ha megzavarom a szunyálásban. Szóval reggel nagy vígan elmentünk a dombra, ahol a hétvégi nagy találkákat tartják a kutyabarátok és a gazdik. Egyáltalán nem szeppentem meg, mikor "Dávidtól..."/Safika/ Góliátig/Bona, Odi,Szeti / egyszerre jöttek bemutatkozni.

Aztán jött még Perdi, Sanya, Gubi, Elvisz, a kis félős Vacak, jó nagyot sétáltunk, mindnyájan elfoglaltuk magunkat, én az SMS-eket gyüjtöttem. Aztán kaptam egy szép új hámot, hogy kényelmesebben rohangálhassak,mert gyorsabb vagyok, mint a "vezérem " a póráz végén.Hát bizony esett a hó rendesen, én meg kicsit fáztam,így aztán be lettem "csomagolva a jó meleg Kabátba, éppen befértem. Elég is volt ebben a hidegben az egy órai levegőzés. Itthon még nyúztam kicsit a hatalmas micimackót, mert Vackor nem engedett oda a Bambijához, még féltékeny kicsit a játékaira.Aztán jó szokásomhoz híven a tegnap délutáni helyzetgyakorlatokat végeztem. Enyém volt az egész nagy ágy, ott aludtam, ahol akartam, de most még a fotelt is kipróbáltam, hátha az még kényelmesebb.

Már sötétedett,mikor ruhapróba miatt fel kellett kelnem. Az esti indulásra kész is lett a pulcsim, még a szomi-Mimi is átjött megnézni, de mivel először a fejem akarta leharapni, elvonultam a másik szobába. Még időt kell neki hagynom, hogy barátnők lehessünk. Fotók készültek . Nagggggyon csinos! Mondták a lányok. Igazi meglepi akkor ért, amikor a nyakamig érő hóban indultam az eü. pontot megkeresni. Vackor is, én is örültünk , vidáman futkostunk, megengedte, hogy megkergessem, ez már haladás, nem morgott rám,mint általában, ha virgonckodok vele.

Julika még mindig nem találta el, hogy mit szeretnék enni,de az éhség majd meghozza az étvágyamat, ilyen tanácsot is kapott. Kicsit megint megcibáltam a macit, épp hogy el bírom húzni kicsit, meg is búbolom kicsit, lediktáltam a naplórészletet, és most már búcsúzom, mert az ágyban valami csodamágnes van, ami nagyon-nagyon húz odafele.

Szia Zsuzsi és sziasztok Árvácskák, én nagyon boldog vagyok, jól érzem magam, és sok-sok szeretetet kapok, és adok. Jó éjszakát mindenkinek, aki elolvassa a mai mesémet

2012. február 3. - délután

SELYEM-SZUZI NAPLÓ / 1.nap délután: Egy kis szunya után körülnézett valami ehetőt keresve,cicakaja maradékot nem kérte, kör végére érve megállt előttem, és csak kérdőn nézett azokkal a nagy fekete szemekkel.Finom Vackor táp kiköpve, nézés....Hűtő térképezés: rizi-bizi, parizerrel, falatka túróval langyosítva,hm, pillanat műve, hogy semmi nem maradt a tálban, futás Vackorhoz, de ott már csak üres tálat talált.Átjött látogatóba a szomszédból Mimi kisasszony,de az ismerkedést későbbre halasztottuk, még néhány kisérlet kell, mire Mimi elfogadja az új lakótársat. Én is ebédeltem,lábam mellett kunyizó nagy szemek kiséretében. Lementünk levegőzni,a ház mögötti park minden centijének minden kutyaSMS-e be lett rögzítve az orrocskába. Aztán estig alvás háton, hason jobbra, balra dőlve, és az egész á...gy fel lett térképezve./ Még nem dőlt el, hol a legkényelmesebb./ Hogy Szuzinak csak ma déltől hívják, fel sem tűnik,mert hallatán azonnal vigyázzba vágja magát.Az esti sétára nagy izgalommal készült, Vackorral együtt segítettek öltözni,már ha azt annak lehet nevezni, hogy mozdulni alig tudtam. Ezentúl ők öltöznek előbb, mert felöltözve mindkettő az ajtó előtt ült indulásra várva. Jó nagyot sétáltunk, illetve majdnem szaladtunk, mert Vackorral tartani kellett a ritmust. Oda megy, ahova a nagy tesó, azt szagolja, amit ő,, és hazafelé a járdán láb mellett, mint ahogy Vackor az okos és nagy.Zsuzsi küldött finom tápot, és szines rágcsát, hát a táp csak rizzsel és kefírrel volt ehető, csak úgy szárazon nem volt kaja. No majd megszokjuk azt is. A piros rágcsa jó játék volt, dobálni lehetett, hempergőzni, futkározni vele, le is videóztam. Most már 9 óra és a mesterhármas mély álomba merült, és meg folytatom a pulcsi kötését. Mindenkinek jó éjszakát! Holnap reggel randi a dombon Vackor barátaival, meg kell ismerkedni velük, nagyon jó társaság. Talán még hógolyózás és hempergőzés is lesz! Sziasztok, holnap is beszámolok a kis árvácska Szuzi új családi eseményeiről! Selyem-Szuzi, Vackor, Cicó és Julika.....:D :P ♥

2012. február 3.

Ma megérkezett hozzánk legújabb "árvácskánk" , a pirinyó tündér, Selyem, aki mától Tőlünk a SZUZI becenevet kapta,. Szeretnénk, ha mielőbb örökös gazdira találna, de addig is sok-sok szeretete, gondoskodást kap itt a mi kis családunkban .

Máris nagyon jól érzi magát, néhány röpke fordulóval feltérképezte az egész lakást, bemutatkozott Cicónak, no persze tisztes távolból, mert mintha Cicó kicsit nagyobb lenne, mint Ő. Vackor átengedte a terepet, csendesen elvonult a megszokott helyére, a székem alá.A kicsi lány békésen szunyókál a nagy ágy kellős közepén, amilyen hosszúra lehet, annyira kinyújtózva. Hát úgy nézem, lassan szűk lesz éjszaka négyünknek.

 Most ő is kap tőlem egy kötött kabátkát, gyorsan neki is állok, mert cudar időnek nézünk elébe. SZUZI NAPLÓ első rövid fejezete ezzel bezárul.Folyt.köv.

 

2012. január 31.

Selyem 2012. január elején került be a gyömrői Árvácska Állatotthonba. Gazdája több hét után sem került elő, a kutyusnak egyedi azonosítója nem volt.
Selyem egy bájos, fiatal pincsi kislány. Más kutyákkal barátságos, pórázon szépen sétál és imádja az embert.
A hirdetések ellenére nincs még gazdijelöltje - de egy nagyon kedves hölgy felajánlotta hogy Selyem-Szuzit pártfogásába veszi gazdira találásig.

Nagyon szépen köszönjük Julikának és Vackornak,  persze Cicókának a nagy segítséget!

Selyem-Szuci olta ,chipelve, ivartalanítva keres felelős gazdát!