2012. február 7.

SELYEM-SZUZI királylány folytatná a napló írását, de sajnos az Álom-manó belesúgott a fülébe, és mire én a géphez ültem, ő már az ágy közepén kinyúlt amilyen hosszúra is lehet. Így megint rajtam a sor, hogy kitaláljam, mit is mesélne ő.........

A reggel épp úgy indult, ahogy eddig. Lelökdöstem a három álmos helybitorlót párnáról, paplanról, kezemről, lábamról, hogy én is felkelhessek. A szellőztetéskor már ő is sorba áll, mert Vackor szokásos teendője, hogy ágaskodik, ölbe veszem, fűtőtestre áll, ablakpárkányra könyököl, én már vacogok , de neki ellenőrizni kell, hányan vannak lenn a haverok a sétatéren. Két napig csendben figyelte a szertartást, aztán könyörgőre fogta a dolgot, ugrott az ölembe, kapaszkodott belém ezerrel, és mire megfagytam, neki is elege lett a nézegelődésből. Mindenhova követ, kávét készítünk, virágot öntözünk, fürdőszobai ügyeket végzünk, Cicó -almot cserélünk, etetünk, öltözünk, mindezt figyelő szemek , heves farkcsóválások kiséretében, el nem mozdulva mellőlem. Vackor meg követi, mint az árnyék, mert a dicséretből, simizésből neki is ki kell vennie a részét, mert olyan szomorúan néz, ha kihagyom, hogy megszakad az ember szíve tőle.

Amikor Mimike szomszédlány elindul lefelé miregve,- morogva, tudja, hogy most mi következünk, már az ajtónál várja az indulást. Nagyon fegyelmezetten tűri az öltöztetést, lefekszik, míg mi is elkészülünk, a hátra felszólításra mindketten mögém sorakoznak, a lépcső előtt megáll, felnéz, és már emelkedik is a karomba.

Nagyon vidámak voltak útközben,míg az ebédért mentünk, volt időnk, a havas üres területen kergetőztek, rohangáltak, hempergőztek, a leányzó feje búbjáig behavazta magát. Késve jött az ebéd, ezért jó sokat mozoghattak, minden fatörzset tüzetesen leellenőriztek. Aztán valami furcsa dolog történt. Tegnap már említettem, hogy félt a partvistól. Amíg a Nyugdíjas klub előterében vártunk, jött egy idős néni, bottal a kezében, szintén az ebédért. Vackor már ismerte, többször találkoztunk. Szuzi először csak a nehezen járó néni botját látta meg, és ő, akinek eddig a hangját sem lehetett hallani, egy két játékos kaffantáson kívül, félelmetes ugatásban tört ki, ha nem fogom erősen nekiment volna a néninek. Vackor is a védelmére kelt. Szinte remegett, ijedtség, félelem,és düh látszott rajta, és hallatszott hangjából. Nehezen tudtam csak lecsillapítani. Attól tartok, hogy valami rossz emlék tért vissza ebben a pici teremtményben. Remélem több ilyen élménye nem lesz!!!

Jó nagyon játszottunk még hazafelé a játszó-dombon, pulcsiján már hógolyók voltak, de nem fázott, ,nem ázott át. Néha megálltunk talpat olvasztani, mikor már két-három lábra sántikáltak. Itthon aztán "alváz" , vagyis lábmosás, krémezés, már önként fordul a fürdőszobába Vackor után, akinek már mondani sem kell, csak mutatom, hogy: -arra.

És ami most fordult elő először, mióta itt van, le kellett mennem a boltba. Kicsit izgultam, hogy tűri, mert Vackor elég rosszul viselte az elején. Kétszer, háromszor beküldtem a szobába, mert a sarkamban volt, csodálkozva nézett rám, de bement. A bezárt ajtó előtt hallgatóztam kicsit, csönd volt, és az is maradt, míg haza nem értem. Nagy volt az öröm, és a jutifalat most sem maradt el. Hoztam konzervet az áztatott tápot ízesíteni. Bejött!! Nagyon ízlett a tésztával, répával kevert táp és konzerv. Teli hassal nem is tartott sokáig a birkózás, csendes pihenő egészen az esti sétáig tartott.

Lent találkoztunk Mimi kisasszonnyal, aki megint csak nem átallott kiabálni vele, no most aztán ő sem hagyta már szó nélkül, meg is lepődött egy kicsit, aztán mindenki ment a saját dolgát végezni, majd a tisztálkodás után finom vacsi, szerintem kicsit már gömbölyödik a leányzó, de ezt majd igazán Zsuzsi tudja megmondani, ha eljön látogatóba, mint ígérte.

Addig is játszunk, eszünk, alszunk, tanulunk jól viselkedni, és várjuk azt a jóságos ÖRÖKÖS , szerető gazdit, aki hamarosan eljön a kis királylány SELYEM-SZUZIÉRT. Szép álmokat ÁRVÁCSKÁK!!!!! ♥ ♥