Vége a napnak, eljött az este, abba kell hagynom a maci dögönyözését, hogy elmeséljem, tollba, vagyis gépbe mondjam (ugassam), milyen csodás volt a nai napom. Itt ülök hulla fáradtan, bokáig lógó Nyelvvel az ágy szélén, gyorsan begépeljük, mi is történt ma, aztán megyek aludni. Türelmesen megvártam, amig a család felöltözik, megkapom az új pulcsimat, kávézás ( no nem én) szép kényelmesen levitetem magam a harmadikról, mehetünk a srácokhoz a dombra.
A járda tiszta pocsolya, rögtön három lábra lesántulok, mert ráragadt a talpamra a hó. Vackor tudja az illemet, megáll és már harapdálja is le a talpáról a ragacsot. Én lefekszem, gyönyörű, bánatos szemekkel bámulok, és jön a babusgató segítség. Törlés, ölbekapás, mehetünk! ahol nem csatakos, sós a járda, máris lenn találom magam. már tudom az utat a dombra, szedem is a lábam rendesen. Felérünk, hó, hó rengeteg, haver egyse. No mindegy, gázoljunk bele. Vágyakozva nézek Vackor után, aki már póráz nélkül veti bele magát a nagy fehérségbe. Én is iramodnék, de a póráz vége nem bírja a gyors tempót. Egyszer csak, micsoda boldogság, nem kell húznom a vezért, szabad vagyok!!!! Akkora kört rohantam hirtelen, hogy azt hittem leszaladok a térképről. Azt hiszem Julika ereiben is megfagyott a vér, mi lesz, ha világgá szaladok. De mikor meghallottam, hogy szólít, és láttam, hogy zsebben van a keze, már tudtam, hogyha sietek, fini csemege vár, buksi simizés, és " okos kutya.." Hát ha kapok jutalomfalatot ( mert azt imádom), akkor gyerünk. Nem sokat láttam, mert mintha alagútban rohantam volna. Én vagyok alacsony, vagy a hó nőtt meg az éjszaka,de nem látszom ki belőle. Vackorral jót kergetőztünk, volt fotózás, videózás, aztán jött a kajla Elvisz,már nem haragszik rám, labdája jobban érdekli.
Megjött a fekete uszkár Dali, tőle kicsit megijedtem, karonülő babaként rámorogtam, ő meg farkcsóválva mondta, gyere te csöppség, nem bántalak. Igy aztán négyesben szántottuk fel a havat, aztán érkezett Szeti Nórival, elébük siettem, mert már megismertem őket, ki is kaptam kicsit, mert már az út széléig jutottam.De ki látja ilyenkor hol kezdődik az út, és hol végződik az árok? Kicsit még kergettük egymást, Elvisszel a bokron ülő feketerigót röptettük meg, hogy oda ne fagyjon az ághoz, aztán indulás haza, mert már jégcsapok lógtak rajtunk. Vackor csak a lábszáraira ragadt hócsomók eltávolításával volt elfoglalva, nagyon ad magára., Velem már akkor szóba sem állt.
Itthon kiolvadtunk, megtörölköztünk, és valahogy úgy éreztem, most már itt az idő , hogy megkóstoljam azt a kaját, amibe eddig csak beleszagoltam és otthagytam. Megnéztem a haver tálját, abban is az volt. De a gyomrom győzött, és néhány üres kör után megkóstoltam. Nem rossz, nem rossz, ha ő megeszi, biztos jó lehet. Jól esett,tényleg. Miért is nem ettem meg eddig? Mert nem ilyent ettem eddig. Biztos. Hát, nagyon meg lettem dicsérve! Ennek örömére megmutattam, milyen ügyesen terelem a teniszlabdát, meg dobálom is, meg elkapom, ha pattog. Jól esett volna ezek után elnyúlni az ágyon, de olyan mozgolódás volt a konyhában, hogy a kíváncsiság nem hagyott aludni. Kicsit útban voltam néha, akkor hátrébb vonultam, félig csukott szemmel, azért figyeltem ám. Érdemes volt, mert a túrós pogi ropogós talpa isteni volt, mikor esdeklő tekintetünket látva Julika ebéd után megkínált bennünket néhány falattal.
Akkor végre szieszta........ Vackor az esti séta előtt kiköveteli magának, hogy a gazdi játsszon vele. Ettől nagyon jó kedve lett, én is ott lábatlankodtam, kicsit félénken, mert eddig elutasította közeledésemet, elfordult, vagy otthagyott. Most megtörtént a csoda, és hatalmas birkózásba kezdtünk, éreztem, hogy vigyáz, nehogy fájjon nekem, engedte, hogy ledöntsem, a fülét cibáljam, ráfeküdjek. Úgy belefáradtunk, hogy le kellett bennünket állítani. Esti program: öltözés, séta, SMS-ek olvasása a járdaszélen, pisilés,hókupacokra fel, le, hallgattuk a szánkózó gyerekek sivalkodását, utánafordultunk a többi sétáló havernak, én mindenkit meg szeretnék ismerni, de nem engednek mindenkit a közelembe. Ők biztos nem akarnak ismerkedni..Jó sokat sétáltunk, Hazafelé Mimikével találkoztunk, egy ideig csendben nézett, aztán úgy gondolta, jól rámijeszt,, de én sem hagytam ám magam, visszakiabáltam, erre elkapta szép új pulcsimat, de ezt már a gazdik sem hagyták annyiban, jól leteremtették a kis hörcsög-kisasszonyt.
Ahogy agy királylányhoz illik, felhozattam magam a harmadikra, vetkőzés, lábmosás, vacsi, egy kis pogi,mert jók voltunk, egy kis hancúr Vackorral az ágyon , megmasszíroztam a maci hasikáját, és már félig csukott szemmel befejezem gyorsan a mesét. Hogy tetszett a kis árvácska boldog vasárnapja????????
Mindenkinek szép álmokat! Nektek is Árvácska barátaim! Mindenkinek ilyen boldog életet kívánok,mielőbb találjuk meg az IGAZIT!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése